Szép magyar beszéd versenyre szöveg?

Örkény István:

Újszülött fiamhoz írott értekezés anyanyelvünk egynémely

sajátosságáról

(Részletek)

Csak üveglapon át láttalak. Így mutatták föl egy nővér karján fehérbe

pólyált piros pofácskádat, mint valami ritka, csodálatos virágot, melyet egy

lehelet elhervaszthat. Üveg volt köztünk, mert attól féltek, hogy megfertőzlek.

Hozzám már mindenféle piszok tapadt, ruhám posztójában is bacilusok tenyésznek

minden bolyhocska tövén; hangom is megronthat, tekintetem is. Lelkem,

mint bogánccsal, tele van gizzel-gazzal, ami rám ragadt egy életen át...

Emiatt óvnak tőlem a kedves nővérek és a sámán formájú nőorvosok; köszönjük

meg nekik ezt a bölcs gondoskodást. (...)

Majd megtanulod a szavakat, a szép magyar szavakat, rendre.

Emlékszem, mikor én tanultam a szavakkal bánást, furcsa időket éltünk

akkor. A magyar nyelv egyik-másik szava olyan csengést kapott, mint amikor

egy hamis ötforintos odapendül a pénztárasztalhoz. Épp azok a szavak, melyek

oly nagyon szerettek volna tetszeni nekem, s melyeket, ifjan, oly jólesett volna

tele torokkal elkiabálni... De épp ezek voltak a kimondhatatlanok. Így látszott,

mintha valamilyen illetlen zönge kísérné őket; az emberek feszengeni kezdtek,

félrenéztek, másról kezdtek beszélni, ha mégis elhangzott egyik-másikuk... De

most már vége ennek a beteg időnek. Már újra élnek ezek a szavak.

A nyelv ősigazsága érvényes megint. Nem lesz senki, aki szenvelgőnek,

hatásvadászónak, fráziseregetőnek nevez téged, ha kimondod: a nép. Ne félj

kiejteni azt sem, hogy emberiség, s azt sem, hogy haza. Ne hidd el senkinek,

hogy ezek - mint annyiszor hallottam mondani - "nagy szavak". Nem nagy

szavak ezek, hanem szép szavak. (...) Mondd ki, ahányszor jólesik mondani.

Ne félj attól, hogy megkopnak, elvásnak ezek a szavak. Ezek a használatban

tisztulnak és keményednek, mint a lágy vas a kalapács ütéseitől.

Szépen tanulj meg magyarul beszélni.

Sose nevess ki senkit, amiért nem tud magyarul. Ne csúfolódj velük;

senkit sem szabad csúfolni, ha híján van valaminek. Légy türelmes és belátó,

gondolj arra, hogy a tiszta érzés és az igaz gondolat egyforma szépen szólal

meg a világ minden nyelvén. Igaz, jobb volna, ha az emberiség egy közös

nyelven beszélne: magyarul. Alkalmasint kevesebb baj lenne a földön, s több

lenne az olvasója a magyar íróknak. De, mint idővel látni fogod, a valóságban

nem így áll a dolog, az emberek inkább németül és kínaiul beszélnek, mint

magyarul, amin én - még ma is - meg szoktam lepődni.

Magyarul aránylag kevesen tudnak. Magyarul tudni: nagy kiváltság, s

épp, mert ilyen nagy kiváltság, nevetséges is egy kicsit. A nagyon ritka és nagyon

csodálatra méltó dolgok, sajnos, egy kissé esetlenek is.

25

A magyar nyelv: igézetes hangszer, melyen csak kevesen tudnak játszani.

(...)

Válaszd meg mestereidet. A holtaktól tanulj: Csokonaitól, Aranytól,

Petőfitől és József Attilától. Az élőktől is tanulj, a szíve szerint beszélő néptől,

melynek nyelvtana óránkint és falvankint és kilométerenkint változik, mint az

eleven víz. (...)

Mindig mondd ki bátran, amit magadban gondolsz. A világ - olykor -

nem tiszteli a bátrakat, de mindig megveti a gyávát. Bátornak tehát érdemes

lenni. A mondás szerint is övék a szerencse - s ha a szerencse nem is mindig,

az esély mindig az övék. A bátrak hordják tarsolyukban a marsallbotot: a gyá-

váknak nincs esélyük, nincs botjuk, nincs tarsolyuk. (...)

Németül, franciául s latinul lehet szabályosan beszélni, ha betartod a

nyelv törvényeit. Magyarul csak bátran lehet beszélni. Ha egy mondatodon

nem érződik a kifejezés merészsége, az a mondat

már nincs magyarul. Pedig nekünk is van szigorú nyelvtanunk, mely rögtön

fülét kezdi hegyezni, mihelyt magyarul szólal meg valaki. De vele egyenrangú

mester a hangsúly meg a nyomaték; ők arra ügyelnek, hogy minden mondatban

szóhoz jusson a beszélő szíve, indulatai, ítéletei, érzelmei. (...)

Magyarul sokféleképpen lehet beszélni, de csak bátran beszélni érdemes.

S élni is úgy.

Én annak idején ezzel jutottam országos döntőbe. :) Hű, de rég volt 1995...