Mindenhonnan az folyik, hogy azt válaszd, amit szeretsz, de mi van, ha az éhenhalós?

Gondolom, az egészségügyben vagy, esetleg az oktatásban. A garantált bérminimum, amelyet mindenkinek meg kell kapnia, akinek legalább középfokú szakmája van, idén 180 ezer forint, ami nagyjából 120 ezer nettót jelent. Ennyi pénzből szűkösen, de meg tud élni egy egyedülálló ember, ha van lakása, tehát éhenhalósnak azért nem lehet nevezni. Ha nincs saját lakás, akkor viszont tényleg gond van.

Azt tudom tanácsolni neked, és mindenkinek, aki nagyon szereti a munkáját, de nagyon keveset keres, hogy próbáljon keresni valami mellékkeresetet! Egy másik lehetőség, hogy próbáljon előrébb jutni a szakterületén olyan munkakörbe, ahol többet kereshet. 30 éves korodra ez már megtörténhetett volna, tanári pályán például már P1 kategóriában lennél, ami némileg magasabb fizetést jelent. A háromszoros fizetés lehetősége, amit említettél, viszont nagyon erős érv a váltás mellett, még ha maga a munka nem is vonz annyira.

A fő kérdésre a válaszom az, hogy nem lehet azt mondani egy fiatalnak, csak a szívére hallgasson, mikor karriert választ, mert ha ő történetesen katicabogarakat akar tanulmányozni, abból tényleg éhen halás lesz.

“ahol biztatják a kislányt a bölcsészkarra, mert ha az irodalom érdekli, akkor hejj, de jó az”

Bakker, felejtsük már el ezt a hülye sztereotípiát, hogy a bölcsészkar értelmetlen. Én 2 nyelvi szakot végzek ott és mellette még 2 nyelven beszélek felsőfokon, ha ezután továbbképzem magam tolmácsnak, fordítónak, várnak a milliók. De akár nyelvtanárként, idegenvezetőként, cégeknél kapcsolattartóként stb is nagyon jól lehet keresni. Jó, persze bölcsészkaron is vannak értelmetlen szakok, pl a szabad bölcsészet, filozófia meg ilyenek, de a nyelvi szakokkal nagyon is jól lehet járni a továbbiakban.

Amúgy meg ne szerencsétlenkedj, lehet olyasmit kell majd csinálnod, ami nem a szíved csücske, de az élet nem mindig habostorta, mi a fontosabb, hogy éhbérért csinálod, amit szeretsz, vagy legyen sok pénzed, de más irányba orientálódsz? Te döntésed.

Engem eléggé máshogy neveltek, a "tanuld amit szeretsz" helyett "tanuld amivel jól kereshetsz" volt. Végül olyan szakot választottam ami nem álmaim netovábbja volt, de legalább érdekelt és viszonylag jól el lehet vele helyezkedni. Őszintén szólva nem hiszem, hogy sokáig tudnék szeretni egy munkát amivel alig keresek. Nem kell elmenni pl infósnak annak aki utálja a matekot és infót de azért racionálisabban is lehet dönteni, mint szabad bölcsész vagy kom.méd szakra menni.

Ha nem szereted kimondottam amivel 3x jobban keresnél, de meg tudnád csinálni utálat nélkül én biztos váltanék.

4es, és ezt hol álmodtad?:-D

Ismerősöm anyanyelvi szinten beszél angolul, svédül, magyarul(angol-magyar szülők,Svédországban született és élt 1 éves koráig)emellett középfokon franciául, latinul, és felsőfokon oroszul, a nagykövetségnek dolgozik mint tolmács és fordító, de ha 450 ezret megkeres havonta már sokat mondok. Pedig ő elég univerzális ennyi nyelvismerettel. Tehát a milliós kereset az szép álom marad.

Én erről azt gondolom, hogy ha valakinek valóban tehetsége van egy területen (legyen az akár irodalom is), akkor tényleg azt kell választania. Később ezekből az emberekből lesznek a kutatók, egyetemi tanárok, stb. Akik tényleg elmerülnek a témában. De ehhez nyilván maximálisan elkötelezettnek kell lenni az adott terület iránt, és a nagy tehetségek nyilván ritkábbak.

Másrészt viszont egy átlagos képességekkel rendelkező ember is megtalálhatja az útját annak, hogy jól keressen bármilyen irányú diplomával. Manapság már nem olyan a munkaerőpiac, hogy egyféle diplomával egyféle állást lehet betölteni - legalabbis a bölcsészettudományi szakok pont ilyenek. Nyitott szemmel kell járni a világban, és megtalálni azokat a képességeket, amiket fejlesztve sokféle területen fogadják az embert (ennek nagyon tipikus példája a jó kommunikációs készség). Ha tényleg érdekel valakit egy terület, akkor meg fogja találni azt a részét, amiben kiteljesedhet.

De természetesen ez inkább a fiatalokra vonatkozik, nem feltétlen azokra, akiknek mondjuk már családja van, stb.