Mit jelenthet ez az idézet?
Még régen a magyartanárom írta ezt nekem az emlékkönyvembe.
Sajnos legtöbbnyire furcsák az emberek,
Sosem követik a helyes természetet.
A józan észt, bizony, ők túl szűknek találják
És jellemük szerint lépik át a határát.
Azt rontják el, ami igazán nemes itt,
Azzal, hogy sürgetik és túlzásba viszik.
(Moliére)
Nem tudom mire szeretett volna utalni ezzel nekem.Szerintetek?
Hát...nem is tudom...Biztosan erre akart utalni?
Ha valamivel segíthetek nyugodtan kérdezzetek mert ez nagyon fontos nekem, hogy megtudjam.Köszi a választ!
Szia! Magyar szakos hallgató vagyok, és bár konkrétan ezzel az idézettel még nem találkoztam, azt hiszem, nem lehet különöseben nehéz megfejteni - bár az "igazi" megfejtéshez ebben az esetben ismerni kellene téged, a tanárodat és a kapcsolatotokat is.
Mindenféleképpen van valamilyen "kellemetlen" mellékíze az idézetnek - tehát valószínű, hogy valamilyen jellembeli hibádra akart rámutatni a tanárod.
Ahogyan én értelmezem e sorokat: a legtöbb ember nem a helyes úton jár, és feszegeti a határokat - mindenki a jellemének megfelelő mértékben. Tehát, egy hülye példával élve: akibe annyi kegyetlenség szorult, hogy el mer emelni egy csokit a helyi boltból, az ennyivel fogja túllépni a határt; aki képes az állatkínzásra, és ez a gondolat már megfogalmazódott a fejében, az egy "állatkínzásnyival" fogja túllépni a józan ész kereteit. Szóval, erre utalhat ez a sor:"És jellemük szerint lépik át a határt".
Az utolsó két sor számomra azért homályos picit, mert logikailag úgy tűnik, mintha nem kapcsolódna az előzőekhez... Talán egy új gondolatot vezet be?
A műben - amiből az idézet származik - nyilván értelmet nyer, de így kiragadva nehéz az elemzés.
Kívülről szemlélve az esetet: talán azért "kaptad" ezt az idézetet, mert elvétetted az arányokat, leléptél a helyes útról, és túlzásokba estél. Talán valami régi, közös "ügyetekre" célzott ezze a tanárod? Haragudott rád? ... Én a helyedben elgondolkodnék ezen, és akkor megkapod a választ a kérdésedre.
Sok sikert hozzá!
Köszi h ilyen sokat írtál!:)
Nos, az h közös "ügyünk" lenne azt kizárnám mivel nem vagyok az az örökké szerepelni vágyó típus(remélem érted mire célzok)Szóval a tanáraim is ind azt mondták róla h bátortalan vagyok stb.Ez igaz is...De továbbolvastam a művet(és az idézet elejét is újra bemásoltam):
Sajnos legtöbbnyire furcsák az emberek,
Sosem követik a helyes természetet.
A józan észt, bizony, ők túl szűknek találják
És jellemük szerint lépik át a határát.
Azt rontják el, ami igazán nemes itt,
Azzal, hogy sürgetik és túlzásba viszik.
De öcsém, ezt csak úgy mellesleg megjegyeztem.
ORGON
Híres tudós lehetsz, már biztos vagyok ebben.
Az egész tudományt magadban tárolod,
Csak te vagy okos és felvilágosodott,
Cato* s orákulum vagy a mi századunkban,
S melletted az egész világ buta, tudatlan.
CLÉANTE
Híres tudós, igaz, nem vagyok, sógorom,
S nem az vagyok, ki a tudományt tárolom.
Egyet tudok - egész tudományom csak ennyi:
Tudom, mi az igaz, s tudom, hogy mi a talmi.
S mert dicsőbb hősöket sehol sem ismerek,
Mint az alázatos, igazi szenteket,
S mert szebb és nemesebb dolog nincs a világon,
Mint ha az igazi vallás buzgalma lángol -
Előttem épp azért semmi sem undokabb,
Mint e szenteskedő, jól színlelt áhitat,
Mint e szélhámosok, mint e piaci szentek,
Szentségtörés, csalás, amit ezek müvelnek,
És mindazt, ami szent az embereknek itt,
Ők kiaknázzák és a hasznát élvezik,
És lelküknek, amely mindig érdeket hajhász,
Csak mesterség a hit és árucikk a vallás,
Mert a szemforgatás, a mohó, szemfüles
Vallásosság nekik rangot s hitelt szerez,
S bár égi útakon szárnyalnak ők rajongva,
Mire vadásznak? az evilági vagyonra.
Ott lángol az ilyen mindennap a misén
S lemondást prédikál az udvar közepén,
Szent rajongásait összeköti a bünével,
Haragos, hirtelen, becstelen, bosszút érlel.
S ha tönkreteszi azt, ki útban áll neki,
Az Isten érdekét, csak azt emlegeti,
S éppen azért olyan veszélyes a haragja,
Mert tisztelnünk kell azt, amivel eltakarja,
S dühe akármilyen alantas is lehet,
Fölszentelt a hurok, melyet nyakunkba vet.
Elég példány akad álszent, hazug fajából,
De felismerhető, ki a szívbéli jámbor.
Itt a szemed előtt, öcsém, elég akad
A mi korunkban is, aki példát mutat.
Csak Aristont tekintsd, vagy ott van Periander,
Oronte, Alcidamas, Polydore és Clitander,
E rangot senki sem vitatja tőlük el,
De egy sem kérkedik az erényeivel.
Ezekben nem találsz semmi nagyképűséget,
Az ő áhítatuk emberi, tisztességes.
Nem olyan gőgösek, hogy gáncsoskodjanak,
És nem gyanús nekik minden kis mozzanat.
Másokra hagyva a fennkölt szavak dagályát,
Tetteinket csupán a tetteik birálják.
Álarcban is a bűnt annak látják, ami,
Viszont másokról is tudnak jót mondani.
Egyben sincs intrika, a cselszövést nem érti,
Egy az erénye, hogy a jó életet éli.
Mert ezek soha nem a bűnöst üldözik,
Gyűlöletük csak a bűnre vonatkozik,
S nem hajszolják soha azt, ami égi érdek,
Olyan buzgón, hogy az nem érdeke az égnek.
Ez a viselkedés, látod, tetszik nekem,
S ha példa kell nekünk, öcsém, csak ez legyen.
Akit te úgy szeretsz, az nem efféle ember:
Dicséred a hitét s tudom, hogy jóhiszemmel,
De elkápráztatott a látszat, azt hiszem.
Ebből arra következtettem,hogy nem-e arra gondolt h vannak emberek akik dicsekednek a tudásukkal, hogy milyen okosak stb.,de h nagyképűek és h én ne legyek ilyen vagy h én nem vagyok ilyen.(Ezt most nem nagyképűségből írtam hanem mivel jó tanuló vagyok)
Ez nem lehet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!