SOSsssssssssss!?

Vázlat és néhány ötlet:

A szomorúság is fontos, ha nem tartós

1. Az emberi érzelmek széles skálát felölelnek: vidámságot, örömöt, szomorúságot, bánatot, gyászt, fájdalmat

2. Ezek az érzések segítenek bennünket egyrészt abban, hogy a minket körülvevő világ eseményeit értelmezzük, másrészt a társas kapcsolatok kialakítását is

3. Példa erre a gyász érzése, amely egy szeretet személy elveszítését értelmezi, másrészt segít a korábban kialakult érzelmi kötődést "helyére tenni", belső lelki konzisztenciánkat (békénket) megtalálni

4. A szomorúság is egy ehhez hasonló érzés, amely valamilyen számunkra negatív állapotot fejez ki egyrészt a saját érzelmeink szintjén, másrészt egymás között, társas kapcsolatainkban.

5. Mi tehát a szomorúság funkciója? Egyrészt belső érzelmi világunk egységének (konzisztenciájanak) megőrzése; másrészt meg társas kapcsolatainkban a belső érzelmeink mások felé történő kifejezése

6. Természetesen senki nem szeret szomorú lenni, azonban az emberi életben számos olyan kisebb-nagyobb veszteség ér bennünket, amelyeket értelmeznünk, feldolgoznunk és embertársaink felé kommunikálnunk kell. Ezért a szomorúság egy természetes lelki folyamat, amely kifejezetten segít bennünket az események feldolgozásában.

7. A szomorúság azonban akkor "jó", ha elvégezte a feladatát és utána elmúlik. A szomorúság egyik legfontosabb funkciója a kellemetlen helyzet feldolgozása és a továbblépés. A szomorúság tehát önmaga elmulasztója is egyben. (Bocs ez kicsit hülyén hangzott, de most telefonról sebtében ez jutott az eszembe.)