Az Egri csillagokban a törököknek és a magyaroknak mi volt a harcmodoruk?

De igen, a hátrafelé nyilazás a honfoglalás -kori magyarok harcmodora volt.

Amikor a regény játszódik, már nem harcoltak így, bár a nyilakat még használták.

Lovon és gyalog is harcoltak, karddal, fokossal, puskával, de ez még az elöltöltős változat volt.

Ha a várbeli harcokra is gondol a kérdező tanár, akkor ott, a falakon felmászó, létrákon közeledő törökökkel is ezekkel a fegyverekkel folyt a küzdelem.

De voltak Gergelynek olyan találmányai, amelyek nem szokványos fegyverek voltak, mint pl. a tüzes malomkerék, vagy a puskaporral megtöltött bögrék.

Természetesen ágyúzták is a várból a török hadsereget.

A törökök fából és szalmából feljárókat építettek, hogy könnyebben megközelítsék a falakat, ezekre gyúlékony anyagokat dobáltak a magyar katonák, pl. szalonnadarabokat, aztán tüzes nyilakat lőttek rá, hogy lángra lobbanjon és leégjen az építmény.

Szintén szokatlan volt, de hatásos, hogy az asszonyok forró vizet, még forró levest, és szurkot is öntöttek nagy fazekakból, hordókból a felmászó török katonák nyaka közé, így azok leforrázva menekültek, ugrottak le a létrákról, a falak tetejéről a mélybe.

A törököknek is voltak kézifegyvereik, a falakra mászva a szájukban, a fogaik között tartották görbe kardjukat, az un. szablyát.

De rövid késeik, tőreik is voltak..

És igen, ők is ágyúzták az egri vár falait, hogy minél nagyobb részt üssenek rajta, hogy azon bemászhassanak.

Többféle ágyú létezett ekkor, olyan, amelyik vasból készült golyókat lőtt ki, és olyan is, amelyet mozsárágyúnak hívták, ez kőből készült golyókat lőtt ki.

Voltak kisebb és nagyobb ágyúik a törököknek, és a magyaroknak is.

Mind a török, mind a magyar sereg harcolt lovon és lóháton is, ha pl. a várvédők kitörtek a várból zsákmányszerzés céljából.