Indul a bakterház milyen helyszíneken játszódik?

Az elején mintha említenék Ferihegyet, hogy oda viszi ki Bendegúz a teheneket legelni. Viszont a repteres Ferihegy az annyira nem volt a világvége ott Pest mellett, mint amennyire a sztoriból következne.

Meg szó van benne a csépai lókupecról, az Szolnok megye déli részén egy kis falu. Pest mellett nem emlegetnék így. Viszont ezen vidéken (mondjuk 50 km-es körben Csépa körül, ahol ismerhették ezen a néven) nem nagyon tudok Ferihegyről. Hegyről sem nagyon, de pl. Bugac környékén a homok miatt lehetnek magasabb részek.

Ez esetben viszont megjelenne a homok is a regényben, amire viszont nincs utalás...

"- Bendegúz vagyok a Feketesas utcából." a regény elején

"Aszongya Konc bácsi a búcsú előtt való vasárnap este:

- Beszéld már el, Bendegúz, hogy is történt azzal a szerencsétlen suszterral Monoron, aki az uccátok végiben lakott. Mondd el újra, igen szeretem az elbeszéléseidet.

Mit tettem volna mást, elbeszéltem újra."

"A ferihegyi patakban naponta fürödtem. Égig érő fákon másztam a fészkek után. Tökéletesen boldog lettem volna, ha a jó Isten elfelejt parasztot teremteni. "

"Olyan nevetség támadt erre, hogy a bakterház elkezdett forogni, és mindenfelé dülöngélt előttem. Arra már nem emlékszem, hogy alkudtak meg a tehénre, mert én elindultam a tehenekkel gyorsan, ahogy csak lehet. Jó félóráig szedtük a lábunkat, mikor megálltunk a ferihegyi nagy topolyfák alatt. A nevetés csak most tört ki rajtam. Jókedvemben mindenféle bukfencet vetettem. A tehenek is csudálkozva néztek rám. Bimbó fölhúzta az orrát, meg a farkát magosra emelte, úgy nevetett."

"Nem mondom, most már, hogy így sikerült minden dolgom, valami kitűnően éreztem magam. Csakúgy jártam a Ferihegyre, mint azelőtt. Esténként meg Konc bácsival komáztam. Ő igen jó barátomnak látszott. Hazudnék, ha egy szóval is panaszkodnék rá."

"A ruhámat teljesen rendbe tettem, egy darabig a bakterház előtt várakoztam, s mivel semmi olyan nem történt a házban, amit hasznomra fordíthattam volna, a tehenekkel elindultam a ferihegyi határba."

"Azt láttam, hogy szeretik egymást. Híre se láccott, mintha haragba lettek vóna. A patás utoljára megevett vagy három köcsög aludttejet meg egy fél zsák sült krumplit, aztán elment megkeresni a Rozit, mert amint mondta, nem tud nála nélkül élni egyátajján.

Hol kereste Rozit, hol nem, azt nem tudom, csak harmadnapra fogta meg valahol a ferihegyi határba.

Éppen a kútnál itattam, amikor látom, hogy hajtja a Rozit maga előtt, közben a kupecbottal oda-odasóz egyet a Rozi hátulsó lábára.

Olykor mondott is neki egyet-mást, mert a Rozi igen meg volt illetődve, úgy folyt a könnye, mint a repedt csupor.

- No - mondom -, ez az, amit én megjövendöltem. Nagyon kitanult ember lehet ez a patás, mert igen tud bánni a fehércseléddel. . . - Közelebb mentem én is, mert igen szeretem a szerelmi tapasztalatokat."