Kell vessző egy mondatban va/ve-re végződő szavak elé? (Pl: futva, dühöngve, bólintva)

Vessző úgy gondolatfoszlányhoz kell, új tagmondatok közé vagy felsorolásnál.

A va/ve igenév, azaz nem lesz állítmány.

Ahogy az első elmondta, nem a va-ve ragtól függ.

Ahogy ezeket a mondatokat megfogalmaztad, új tagmondat az új cselekvés, kell a vessző (bár a második picit magyartalan).

Ha így írnád: közölte odabólintva a fiúnak, majd..., akkor már egy tagmomdatba vontad össze a közlést és a bólintást, így nem kell vessző.

A "szüntelenül" elé mindenképp tennék, a "bólintva" elé szabadon választott, de én tennék (mert én úgy képzelem, hogy a "fiúval" végén felszalad a hangsúly).

- - -

#1: "Vessző úgy gondolatfoszlányhoz kell"

pl. ilyen "gondolatfoszlány" lehet tipikusan egy ilyen határozói igenévre alapuló szerkezet...

- - -

#3: valóban kell oda vessző, mert két külön tagmondat követi egymást.

értem én, hogy te abból az ökölszabályból indulsz ki, hogy "a hogy elég mindig kell", de valójában nem erről van itt szó, ez csak egy "mankó". akkor is kell, ha nem hogy-gyal kezdődik/kezdődne, hanem valami más kötőszó van, pl.:

"Fölöslegesen csapkodsz, hisz azt mondta, AMIT én is mondtam már."

"Fölöslegesen csapkodsz, hisz az mondta, AKI jobban ismeri nálad a helyzetet."

"Fölöslegesen csapkodsz, hisz annak mondta, AKI akkor lépett be az ajtón."

"Fölöslegesen csapkodsz, hisz akkor mondta, AMIKOR már beesteledett."

...

- - -

#7: "miért kéne?"

Mert kimondva úgy hangzik, mintha lenne ott egy vessző... :-)

Ez most csak félkomoly volt, mert sokszor hangzik úgy, mintha lenne, pedig nincs... De azért részben komoly is: a vesszőhasználatra sokszor nincs fix szabály, hanem a hangsúlyviszonyokat, a beszélő szándékát követi, a helyzethez igazodik, ahogyan az adott szöveget "mondja"/mondta/mondaná a szerző, vagy aki éppen megszólal pl. egy elbeszélésben.

Erről kevés szó esik, mert helyesírási témában a legtöbbször azok az esetek kerülnek elő, ahol kötelező, vagy ahol tilos, és a szabályzat is főleg ilyen eseteket szabályoz – ami érthető is, hiszen azokat az eseteket, amelyekre nincs szabály, minek is tárgyalná a szabályzat... :-)

(Néhol azért ír ilyenekről is, pl.:

"Ha valamely indulatszó után a be vagy a de nyomósító szó következik, az indulatszó és a nyomósító szócska közé csak akkor teszünk vesszőt, ha a mondat hangsúly- és szünetviszonyai ezt megkívánják: Ejnye be megjártam! és Ejnye, be megjártam! – Jaj de elfáradtam! és Jaj, de elfáradtam!"

Az OH. szerzői viszont szerencsére tudták, hogy ez egy nagyjából szabályozatlan, mégis gyakran felmerülő probléma, azért hálistennek hosszabban írtak erről is, a 348. oldalon kezdődően:

"Az igenévvel kifejezett határozók írásjelezése

Az igeneves alaptagú szerkezetek egy része mind tartalmát tekintve, mind formailag erősen tagmondat jellegű. írásjellel való tagolásuk általában nem kötelező, mégis meglehetősen gyakori. Az igenevek közül ilyen a határozói igenév, valamint a beálló történésű melléknévi igenév.

• A határozói igenév tárggyal vagy határozóval bővítve nemritkán mellékmondat jellegű. Annak ellenére, hogy az ilyen szerkezetek nemcsak tartalmukban, hanem formailag is a tagmondatokhoz tartoznak, csupán testes mondatrészeknek tekinthetők. Ettől függetlenül nagyon gyakori az írásjellel való tagolásuk: főként a vesszővel, de esetenként pontosvesszővel is. Közbevetésként vesszőpárral, gondolatjelpárral vagy zárójellel különülnek el a mondat többi részétől. Az írásjelezésük többnyire fakultatív, csak bizonyos grammatikai kötöttségek miatt válik kötelezővé.

A határozói igenév gyakorta lazán, hátravetve kapcsolódik a mondathoz. Ilyenkor szinte mindig vessző különíti el: Megadta az engedélyt, rábólintva a kérvényemre. ♦ Bezárkózott a házába, távol tartva magától a kíváncsiskodókat. ♦ Járkálni kezdett, rápillantva Tóthra (Örkény István). A gondolatjel a mondathoz való lazább kapcsolódást jelzi: Egész nap a várost járták – egy könyvet keresve.

A határozói igeneves szerkezet közbevetése: Mostanában, tavasz lévén, hosszabbodnak a nappalok. ♦ Péter, felugorva a dobogó tetejére, szónokolni kezdett. ♦ Így aztán nem csoda, ha – belefáradva az ablakunkon túl meg-megránduló alföldi ürességbe – hamarosan elnyomott bennünket az álom (Krasznahorkai László). ♦ Ezt elnézték, de aztán (zárójelbe téve) kötelező lett (Ottlik Géza). ♦ Elsődlegesen egyetemi tankönyvnek készült, de – két műfaj sajátosságait ötvözve – egyúttal közérdeklődésre számot tartó és szakemberek használatára is igen alkalmas kézikönyv lett.

Mindig vesszővel kell elválasztani a határozói igeneves szerkezetet, ha mellérendelő jellegű kapcsolatban van a mondat többi részével. Vesszővel való elkülönítését az is indokolja, hogy ilyenkor a szerkezet hozzátoldásszerűen kapcsolódik a mondathoz, annak állítmányával áll mellérendelő jellegű viszonyban: Felugrott az ágyról, mondván: elege van.

Ha a határozói igeneves szerkezet módosítószói értékű, általában írásjellel különül el a mondat többi részétől. Ez az írásjel lehet a vessző, a kettőspont vagy a gondolatjel, közbevetés esetén a vesszőpár, a gondolatjelpár vagy a zárójel. (Lásd 346.)

Határozói igeneves szerkezet állhat a mondat élén is. Ilyenkor az dönti el az írásjelhasználatot, hogy a határozói igeneves szerkezetnek van-e mellékmondatjellege. Ha az igenév bővítményei a határozói igenév előtt állnak, inkább mondatrészértékű a szerkezet, tehát ilyenkor nem jellemző a vessző használata: Mindent feledve omlott újra a férfi karjaiba. Ez alól a határozói igenév saját alannyal való bővülése kivétel. Ilyenkor vesszővel célszerű tagolni a szerkezetet: Megérkezvén a tavasz, megkezdődtek a különféle társasutazások. Ha a határozói igenév bővítményei alaptagjuk után helyezkednek el, a szerkezet mellékmondatszerű, ilyenkor az írásjellel való elkülönítés a szerencsésebb eljárás: Beülve a moziba, Péter azonnal elaludt.

• A beálló történésű melléknévi igenév célhatározói szerepben, tárggyal vagy határozóval bővítve mellékmondati jellegű. Ezt az írásgyakorlatban a vesszővel való elkülönítés jelöli. Ilyenkor a vessző csak bizonyos nyelvtani feltételek között maradhat el, különben kötelező: Igazát bizonyítandó, hosszú fejtegetésbe kezdett. ♦ A könyvet elolvasandó, elment a könyvtárba. Ha azonban az igei állítmány igekötője hátra van vetve, a vessző kitétele tilossá válik: A könyvet elolvasandó ment el a könyvtárba."

Sapienti sat... 8-)