I. Károly frank császár-ról mit kell tudni?

Nagy Károly birodalmának felosztása három unokája között Verdunben 843-ban még beleillett a frank királyság több évszázados gyakorlatába, a kortársak számára nem tűnt végérvényesnek. (Későbbi felosztások: merseni szerződés 870 -ben, és Ribemonti szerződés 880 -ban.) A 9. század végén Nagy Károly birodalma újra egy kézben egyesült: III. (Vastag) Károly keleti frank királyt 881-ben Rómában császárrá koronázták, majd 885-ben a nyugati frank előkelők is őt választották királyuknak. Ez az egység azonban mindössze két évig tartott: Károly alkalmatlan volt az uralkodásra, ezért 887-ben a keleti frank előkelők megfosztották a tróntól, s unokaöccsét, Arnulfot (887-899) választották királlyá. Károly ezután hamarosan meg is halt, s ezzel ténylegesen részekre szakadt a birodalom.

Egy korabeli forrás szerint "a teuton frankok és a latin frankok" elváltak egymástól, és így "a Rajnán túli törzsek" külön fejlődési útra léptek. Midőn Arnulf fiával, IV. (Gyermek) Lajossal 911-ben kihalt a Karolingok német ága, fel sem merült, hogy a Karoling nyugati frank uralkodót hívják meg a trónra, hanem a német törzsi hercegek közül választottak királyt. 921-ben a keleti és a nyugati frank király bonni találkozójukon kölcsönösen elismerték egymást, s ezzel hivatalosan is megpecsételték a végleges szétválást.

A két királyság közötti határ már a 9. század utolsó harmadában kialakult: 880-ban a ribemonti szerződéssel egész Lotaringia a német királyság birtokába került. A frank elnevezés még a szétválás után is sokáig tovább élt: a német királyságot hivatalos iratokban a 10-11. században is általában "regnum Francorumnak" nevezték. Igaz, már 919-ben felbukkant a "regnum Teutonicorum" elnevezés is, de ez csak a 11. század vége felé vált általánosan használatossá.

Törzsi hercegségek

Üdv. Belle