Valaki éppen most sos-ben adna egy Juhász Gyula - Magyar nyár 1918 verselemzést/esszét?

Na. Én Petőfi verseivel vélek erős párhuzamokat felfedezni a sorok közt. Az első két sor határozottan János vitéz, "Tüzesen süt le a nyári nap sugára, az ég tetejéről a juhászbojtárra"

következő négy: A Tisza

"Legmesszebbről rám merengve néztek

Ködön át a mármarosi bércek"

ezzel mutat párhuzamot:

"Selyem felhői sápadt türkisz égnek,

Bolyongó vágyak mély tüzében égnek."

Azt ugye tudjuk, hogy Petőfi "forradalmi költő" volt, 1848/49-es szabadságharc. Az ő versei kísérték a szabadságharc kirobbanását. Ugyanakkor, az első világháború 1914-ben kezdődött, és 1918-ban már kapituláció volt... vagyis a háború vége, épp ezért különös, hogy a háború vége felé, amikor már csak nyögni volt ereje a magyar népnek, akkor szinte kétségbeesve próbál a költő felkelést, forradalmat prófétálni. Vagy talán épp ez is a lényege, hogy a nyomortól agyongyötört nép kínjában lázad. Erre utal az is, hogy "üres a kaptár", "néma, lomha" a táj, és "száz here pimasz"ról beszél - nincs aki dolgozzon, művelje a földeket. Mindenki a háborúban van. Talán a természet forradalma lehet ez, amely a magárahagyatottság ellen lázad?

Szerény véleményem egyébként, hogy a verselemzés továbbra is baromság (jó, ezt ne írd bele), a költő meg szeretett a szavakkal játszani. Szép vers is lett. Én meg egy barom vagyok, hogy alvás helyett ezzel szórakozom.

Remélem, tudod használni...