Anyegin szereplői milyen regényeket műveket olvastak?

Anyegin mást is olvasott:

A latin most nincsen divatban,

S mégis - tagadni nem lehet -

Egy kis készsége van szavakban

S egy-egy felírást érteget.

Juvenalisról is beszélne,

Búcsúzva Valét ír levélbe,

Az Aeneisből is citál

- Két sort - de pár hibát csinál;

Fel-felturkálni mégsem áhit

Időrendes porréteget,

Dohos világtörténetet,

De múlt idők anekdotáit

Ismerte jól, mind egy sorig,

Romulustól az újkorig.

7

Rossz lábon állt a vers-zenével,

Untig skandálhatunk neki:

Jambus? choreus? botfülével

Meg nem különböztetheti.

Mit ér Theokritos, Homeros?

Ő Adam Smith-szel jut ma célhoz;

A gazdaságtan bölcse lett

S arról mond mély itéletet:

Az állam jólétben s erőben

Hogy nő meg és hogy boldogul,

S hogy még aranyra sem szorul,

Ha van nyerstermelése bőven.

Az apja erre csak legyint,

S földjét zálogba adja mind.

Tatjana:

Az érzelmes regényt imádja,

Mindent pótolt a könyv neki,

Richardson képzeletvilága

És Rousseau gyönyörködteti.

Jámbor s lágylelkű volt az apja,

Ízlése: múlt század divatja,

Könyvet kezébe sose vett,

S nem tudta, hogy kárt is tehet;

Játék, gondolta, fiatal lány -

S gondot belőle nem csinált,

Melyik titkos kötetke hált

Mellette kispárnája alján.

Felesége, nem tudja, mért,

Szinte hevült Richardsonért.

Richardsonért ég reggel, este,

Nem mintha olvasná is őt

S gondolná: Grandisont szeresse

Vagy tán Lovelace-t, a vakmerőt.

De hajdan Moszkvában kuzínja

(Hercegkisasszony volt: Alína)

Róluk szavalt, imádta rég.

Akkortájt vőlegénye még

A férje, ámde kedve ellen,

Menyasszony volt, s másért hevült,

S ész helyeselt, szív lelkesült

Ebben a titkos érzelemben.

Új Grandison volt, de a whist

S más kártya rabja: gárdatiszt.

Tatjana:

Regényben most hogy áhitotta

Az édesbús költői szót!

S mily életes varázzsal itta

A csábító illúziót.

Lélek-tüzén életre kelnek

Regényhősök, regény-szerelmek.

Linar s Malek-Adhel mese

És Julie Volmar kedvese,

S a szenvedély bús vértanúja.

Werther s a pompás Grandison

- Meséjétől elaluszom -,

Álmodva mind-mind látja újra,

S mind egy alakká egyesül,

S mind Anyeginná testesül.

10

S amíg az édes mérget issza,

Magát hősnőnek képzeli,

S Delphine lesz, Julia, Clarissa;

S ártó könyvében megleli,

Kószálva halk erdőmagányban,

Vágyuk titkos tüzét a vágyban,

Mely túlfeszült szívében ég,

Sóhajt, s e más gyönyörüség,

Más bú övé lesz révületben

Egész lelkén áradva szét,

S hősének szóló levelét

Könyv nélkül mondja s önfeledten...

De - ne csodálkozzunk azon -

Anyegin nem volt Grandison.