Mit mondhatnék a következő tájakról? :Közép-Szibériai fennsík, Altaj, Kínai alföld, Tien-San és Dekkán fennsík. Mind Kínában helyezkedik el.

Az Altaj nagykiterjedésű hegylánc Dél-Szibéria és Közép-Ázsia találkozásánál, Kazahsztán, Kína, Mongólia és Oroszország területén. Itt erednek többek között azok a folyók, melyekből az Ob és az Irtis, Nyugat-Szibéria két legnagyobb folyama keletkezik. A hegyvidék egyes oroszországi, gazdasági tevékenységtől lényegében érintetlen területeit Az Altaj Arany-hegyei összefoglaló néven 1998-ban felvették az UNESCO Világörökség listájára. (Az Altaj eredeti jelentése: al – arany, tau – hegy.) A térségnek fontos szerepe van a biológiai sokféleség megőrzésében, változatos tájai számos állatfajnak, köztük veszélyeztetett és endemikus fajoknak nyújtanak menedéket.

Bővebben: [link]

Tien-san és Kun-lun-hegység: a Gondwana részét képező Dekkán ütközésének hatására kiemelkedett, megfiatalított láncos röghegységek.

Kínai-alföld: A Huang-ho (Sárga-folyó) és néhány kisebb folyó által feltöltött negyedidőszaki alföld.

A Dekkán (marathi दख्खन) hatalmas fennsík Indiában, amely elfoglalja az ország középső és déli részének jórészét. Nyolc indiai szövetségi államra terjed ki.

Óriási háromszögét három hegylánc fogja közre: északon a Szatpura-hegység (illetve a vele északabbra párhuzamosan futó Vindhja-hegység), nyugaton az indiai szubkontinens partvonalával párhuzamosan futó Nyugati-Ghatok, a keleti partok mentén a Keleti-Ghatok. Az utóbbi kettő a szobkontinens csúcsában csaknem találkozik. A Vindhja választja el a Dekkánt India sűrűn lakott északi folyóvölgyeitől.

Mahárástra és Karnataka indiai szövetségi államok jórészt a Dekkán területén helyezkednek el, ahogy Ándhra Pradés egy része is.

A Dekkán kiemelkedése északon 100 méter körüli, délen már eléri az 1000 métert is. Geológiai értelemben a Föld egyik legstabilabb területe.

A Dekkán név a prakrit dakkhin szó anglicizált változata. A szankszrit दक्षिण, dakṣiṇa szóból ered, amelynek jelentése „dél” (mint égtáj).

Tartalomjegyzék [elrejtés]

1 Földrajza

2 Jegyzetek

3 Külső hivatkozások

4 Külső hivatkozások

Földrajza [szerkesztés]

Hampi közelében.

A Hogenakkal-vízesés.A Dekkán-fennsík az Indus-Gangesz-alföldtől délre fekszik. A nyugati határát képező magas Nyugati-Ghatok hegység megakadályozza, hogy a monszun szállította nedvesség eljusson a szubkontinens belsejébe, ezért a Dekkán kevés csapadékot kap.[1][2]A fennsík keleti része alacsonyabb. Itt is viszonylag szárazak az erdőségek, de azért visszatartanak elegendő nedvességet ahhoz, hogy patakok, ezekből pedig jelentős folyók alakuljanak ki, amelyek kelet felé tartanak és a Bengáli-öbölbe ürítik vizüket. A Tungabhadra, Kisna és Bhíma folyók egyaránt kelet felé tartanak, a fennsík középső területeinek vizeit összegyűjtve. A Dekkán legdélibb részének vizeit a Kaverifolyó gyűjti össsze, amely a Nyugati-Ghatok karnatakai hegyei közt ered, dél felé fordulva a Hogenakkal-vízesésnél áttör a Nilgiri-hegységen Tanil Nadu államba, és [[Sivanaszamudra[[szigetvárosánál létrehozza a Szivaszamudram-vízesést, India második és a világ 16. legnagyobb vízesését. A Dekkán két folyója, amelyek nem a Bengáli-öbölbe, hanem az Arab-tengerbe ömlenek, a Narmada és a Tapi.

A Himalája vízgyűjtőjébe tartozó folyókat egész évben táplálja az olvadó hó és jég, a Dekkán folyói azonban a csapadéktól függenek és ezért nyáron ki is száradhatnak.

A fennsík éghajlata egészen északon szubtrópusi, délebbre többnyire trópusi, esős és száraz évszakokkal. Az esős, vagy monszunidőszak júniustól októberig tart. A március és június közti időszak időnként nagyon száraz és a hőmérséklet ilyenkor rendszeresen meghaladja a 40 °C-ot.

A Dekkán hatalmas fennsík Indiában, amely elfoglalja az ország középső és déli részének jórészét. Nyolc indiai szövetségi államra terjed ki.

Óriási háromszögét három hegylánc fogja közre: északon a Szatpura-hegység (illetve a vele északabbra párhuzamosan futó Vindhja-hegység), nyugaton az indiai szubkontinens partvonalával párhuzamosan futó Nyugati-Ghatok, a keleti partok mentén a Keleti-Ghatok. Az utóbbi kettő a szobkontinens csúcsában csaknem találkozik. A Vindhja választja el a Dekkánt India sűrűn lakott északi folyóvölgyeitől.

Mahárástra és Karnataka indiai szövetségi államok jórészt a Dekkán területén helyezkednek el, ahogy Ándhra Pradés egy része is.

A Dekkán kiemelkedése északon 100 méter körüli, délen már eléri az 1000 métert is. Geológiai értelemben a Föld egyik legstabilabb területe.

A Dekkán név a prakrit dakkhin szó anglicizált változata. A szankszrit dakṣiṇa szóból ered, amelynek jelentése „dél” (mint égtáj).

A Tiensan (kínai: 天山; Pinyin: Tiān Shān) hegység Közép-Ázsiában, Kína, Pakisztán, India, Kazahsztán és Kirgizisztán területén.

Legmagasabb pontja (egyben Kirgizisztán legmagasabb pontja) a 7439 méter magas Győzelem csúcs (kirgizül Dzsengis Csokosu), a kirgiz-kínai határon.

A kínai Tiensan név egyes vélemények szerint az „ég” jelentésű hsziungnu qilian szóra vezethető vissza, amelyet A történetíró feljegyzései című történeti munka említ.

Földrajza

A Tiensan a Taklamakán sivatagtól északra és nyugatra fekszik, Kazahsztán, Kirgizisztán és a nyugat-kínai Hszincsiang autonóm tartomény határrégióiban. Délen összeér a Pamír hegységgel. Átnyúlik Pakisztán északi régiójába, ahol a Hindukus hegységgel érintkezik.

A nyugati térképeken a Tiensan általában véget ér a hszincsiangi Ürümcsi várostól nyugatra és a várostól keletre lévő hegyeket Bogdasan néven említik. A kínai térképeken azonban a Bogdasan és a Barkol hegyláncai már a Han-dinasztia óta a Tiensanhoz tartoznak.

A Tiensan része a Himalája hegységképződési övezetének, amely az indiai és az ázsiai kéreglemezek ütközésével jött létre, ami a késő kréta idején kezdődött mintegy 70 millió évvel ezelőtt.

A Győzelem csúcs utáni legmagasabb hegy a Tiensanban a 7010 méteres Khan Tengri („A Szellemek Ura”), Kazahsztán és Kirgizisztán határán. Ezek a világ legészakabbra elhelyezkedő 7000 méternél magasabb csúcsai.

A Tiensanban eredő legfontosabb folyók a Szir-darja, az Ili folyó és a Tarim folyó. A hegység látványos része az északnyugati részében található Akszu kanyon. Az északi részében lévő, viszonylag alacsony Alatau-hegység török nyelveket beszélő pásztorkodó törzsek otthona.

Az első európai utazó, aki részletes leírást készített a Tiensanról az orosz felfedező Pjotr Szemjonov volt.