Valaki segítene?

A Tóték c. kisregényében érvényesül legjobban a groteszk szemlélet és ábrázolásmód, ami a '60-as évek közép-európai irodalmában volt uralkodó irányzat. A műre a groteszk, abszurd és morbid elemek a jellemzők. A groteszk lényege a különnemű jelenségek meghökkentő párosítása, a tragikus és komikus, a fenséges és kisszerű, a borzalmas és nevetséges összepárosítása.

A mű cselekménye a II. v.h. idején játszódik. Szereplők: Tót Lajos tűzoltóparancsnok és családja (Tótné Mariska és Ágica). Helyszín egy kis vidéki falu, Mátraszentanna, és a front. A két színtér egymással szemben áll. A dráma szituációját az az eseménysorozat teremti meg, hogy a mátrai faluba megérkezik az őrnagy. Mivel ő a fronton Tóték fiának a parancsnoka, tőle függ, hogyan alakul fiuk sorsa. Tóték azt remélik, ha mindenben szolgálatkészek lesznek, akkor az őrnagy maguk mellé veszi a fiút, s annak nagyobb esélye lesz túlélni a háborút. Feszültséget teremt, hogy a hadsereg és a civil élet nem összeegyeztethető, ezt az ellentétet fokozza az is, hogy Varró őrnagy "megrendült egészségi állapota" miatt kap két hét szabadságot, míg Tóték majd' kicsattannak az egészségtől.

A frontot idézi a másik cselekményszál: Tót Gyula zászlós története, amelyeket sürgönyökből, levelekből ismerünk meg. Ezek a szerző által írt, fiktív dokumentumok megnövelik a mű hitelességét. Kulcsszerepe van a postásnak: tőle függ, hogy Tóték megkapják-e vagy sem a leveleket, ugyanis a bolond postás az általa különösen tisztelt Tót úrnak csak jó híreket továbbít. A halálhírről szóló sürgöny megsemmisítésének különösen nagy szerepe van a cselekmény befolyásolásában. Ha Tóték megkapják a sürgönyt, akkor nincs konfliktus, hiszen cél nélkül nem vállalták volna az alkalmazkodás fokozatait, így viszont végigjárják azokat.

A másik feszültséget az jelenti, hogy mást tud az olvasó és mást a Tót család. Az író elidegenítően, azonosulást mellőzve mutatja be a Tót családot. Célja, hogy az olvasó képes legyen a kritikus távolságtartásra.

A darabban a kiszolgáltatottság különböző állomásai jelennek meg. Ezek során csúfolják meg az emberi személyiség, szabadság alapvető jogait. A Tót-féle kisemberek jogai: ásítás, tüsszentés, alvás, nyújtózkodás. Nevetségesen kicsinyes dolgok. A megalázás első állomása a méretkülönbségből adódik. Tót magas, az őrnagy kicsi. Tótnak nem szabad az őrnagy mögé néznie, ezért szemébe kell húzni a túzoltósisakot. A mindig korán fekvő Tótot arra kényszeríti, hogy hajnalig dobozoljon, s hogy ne ásítson közben, egy kis zseblámpát kell állandóan a szájában tartania. Ez a megalázás csúcspontja. Tót mindig ellenkezne, de felesége és lánya folyamatosan emlékezteti, hogy csak így menthető meg fiuk sorsa. Így járul hozzá a megaláztatásához a családja is. Az őrnagy fokozatosan átveszi a hatalmat a család felett, Tóték pedig engedelmeskednek neki, így vezet a mű a totális diktatúra kialakulásához.

Tót az újabb megalázások után megszökik, ez példázza a legtipikusabb II. v.h.-s haza magatartásformát: a kivárást. Azért menekül el otthonról, mert ellenállásra képtelen. A kivárás értelme kettős: életben maradni és a fennálló világrendet átmenteni.

Amikor az őrnagy elment, mindenki megkönnyebbül, de mégis visszatér, mert felrobbantottak egy hidat és három napig nem jár vonat. Újból elkezdődne megaláztatásuk sorozata, ám Tót lázad. Mérhetetlen düh tör elő Tótból, ami kell ahhoz, hogy a margóvágóval 4 darabba aprítsa az őrnagyot. Felesége és Ágika megkönnyebbül, de rögtön eszükbe jut fiuk, hogy mi lesz most vele. Az egész történet groteszk mivoltját az adja, hogy Gyula már régen halott, mikor családja még azért szolgálja az őrnagyot, hogy ő biztonságosabb helyre kerüljön.

Az őrnagy nem negatív szereplő a műben, ő is áldozat: a háború áldozata. Az a tény azonban, hogy ő is áldozat, még nem menti fel attól, hogy másokon uralkodjon. Az állandó partizánháborúban tönkrementek az idegei, nyugalomra vágyik, ugyanakkor nem bírja a semmittevést. Vallja, hogy a munka ad értelmet a dolgoknak.

A mű Tót deformálódásának története, a fellázadó ember képe. Az ember kiszolgáltatottságának is van határa, egy ponton a terror már nem viselhető el. Tót tette arra is figyelmeztet minket, hogy igyekezzünk megkeresni magunkban azt a pontot, ahol manipulálásunkat és megalázásunkat már nem tudjuk tovább elviselni.

[link]

[link]