Nem találom sehol, tudna segíteni valaki?

Phaedrus: A szarvas és az ökrök

Egy szarvas, kit felvertek lombos rejtekén,

És életére tört a bősz vadászgyilok,

Vad félelmében egy majorba vágtatott,

S a marhaistállónak mélyén meglapult.

"Véged van - mondta egy ökör -, boldogtalan,

Biztos halál torkába dobtad most magad.

Emberhajlékra merted bízni életed?"

De az könyörgött: "Kérlek, tűrjetek meg itt,

Ha alkalom adódik, majd elillanok."

Elmúlt a nap, s leszállt az esti szürkület.

Etetni jött a béres, ám nem látta meg.

Később bejött-kiment még számos más cseléd,

De senki meg nem látta őt. A gazdatiszt

Ugyancsak nem vett észre semmi feltűnőt.

A szarvas hálálkodni kezdett boldogan

Az ökröknek, hogy náluk oltalmat talált.

"Szívből kivánjuk néked - szólt az egyikük -,

Hogy úgy legyen. De hogyha jő a száz szemű,

Akkor forog csak nagy veszélyben életed!"

S megjött a gazda estebéd után. Mivel

Minap kissé soványnak vélte ökreit,

Jászlukhoz lépve így dohog: "Kevés a lomb!

Mért nincs alom? S a ronda pókhálókat ott

Leszedni oly nagy munka tán?" Szemügyre vesz

Mindent, s meglátja szarvasunk agancsait.

Legott behívja bámuló cselédeit,

S a vadnak vége. Azt jelenti kis mesénk,

Hogy birtokán a gazda mindent észrevesz.

/Ford.: Terényi István/

Gaius Iulius Phaedrus (1. sz)

A farkas és a bárány

Lupus et agnus

A szomjas farkas és a szomjas kis bari

ugyanazon patakra ment véletlenül.

A jámbor gyapjasnál az ordas följebb állt,

gonosz szándékkal mégis így kötött belé.

"Mért bolygatod fel nékem a patak vizét,

ha én iszom?" A gyapjas félénken felelt:

Hogyan tehetném, kérlek, mit szememre hánysz?

Hiszen a víz felőled árad szájamig."

A meghazudtolt farkas így acsarkodott:

"Fél éve rútul rágalmaztál engemet."

"Hisz akkor még nem éltem én" - felelte az.

"Apád gyalázott akkor, istenuccse, ő" -

és ráugorva széjjelmarcangolta őt.

Oly emberekről íródott e kis mese,

kik ártatlant koholt ürüggyel nyomnak el.

(I. 1., 10-15)

(Ford.: Terényi István)

[link]

Én még 5 percig sem kerestem és találtam.