Mire utal, mit fejet ki Vörösmarty, ebben a pár sorában?

A csend és a halál szavak a mozdulatlanságot, dermedtséget fejezik ki. Eltűnt a tavaszt jellemző mozgalmasság, frissesség, meghalt a remény. A következő sorokban a földet Istenhez hasonlítja, aki az embert megteremtvén elborzadt műve fölött és bánatában megőszült (,,Egyszerre őszült az meg, mint az isten”). A föld (itt Magyarország metonímiája) kiábrándult.

jah és párhuzamba hozni ezzel: Arany - Letészem a lantot