Valaki elemezné nekem Tóth Krisztina-A koravén cigány című versét?

Tóth Krisztina verse Vörösmarty Mihály A vén cigány című versének a mai magyar valóságba helyezett átirata.

Döbbenetes erővel mutatja be a romák helyzetét, bár én csak a híradásokból ismerem ezeket, közelről nem.

Gondolom, a szerző életszagú költeménye személyes tapasztalatokon alapul.

Az eredeti versből csaknem minden versszakban visszaköszön egy-egy sor, bennem azt az érzést kelti, mintha nem változott volna semmi azóta.

Talán ez is a célja a költőnek, hogy felhívja a figyelmet erre.

A szívszorító valóság jelenik meg azokban a sorokban, amikor az anya maga küldi a műútra fiatalkorú lányait, az időjárás viszontagságaival nem számolva.

A város szélén, tanyán élnek, ha nem érik el a buszt, gyalog tudnak csak hazajutni.

A mivé lett a szerelem, a prostitúcióra utal, más pénzkereseti lehetőséget nem találnak, hogy a családjukon segítsenek, kénytelenek ezt csinálni.

A dörömböltek házad boltozatján, talán a cigány gyilkosságokra utal.

A tolószékre cserélted a pénzed sort nem értem,utána a börtönre való utalás egyértelmű, nem láthatod a fiad, a lányod, a pakli szó a szerencsejátékok, a félkarú rabló megjelenítése, kevés pénzüket is kicsalja tőlük, a játékgépeken verik el a szociális segélyeket, annak reményében, hogy nyernek.

Az autók közt szlalomozó srác talán kéreget, de elhajtják, vagy olyat már láttam, hogy le akarják mosni az ablaküveget, bár ezt a hajléktalanok is szokták csinálni.

Az utolsó versszak az illegális erdő irtásokra, fagyűjtésre utal, télen nincs pénzük tüzelőt venni, és az erdőkből lopják a fát, hogy valamivel fűteni tudjanak.

A húzz magadra cigány földet is azt a mondást juttatja eszembe, "csak a halott indián jó indián", egy más kultúrában persze, senkit sem érdekel, ha meghal, sőt tűnjön el minél előbb, és akkor a probléma is megszűnik.

Előző:

"Dörömböltek hasad boltozatján, "

Nem házad, hasad. Nem kívülről, belülről.