Irodalom órára 8 soros fogalmazás. HELP?

Visszagondolva (habár nem tudom hány éves vagy), mikor én 18 voltam, sőt még előtte is, olyan verseket kaptunk, amit igazán csak a mai fejemmel értek. Szóval nem nagyon értem pl. ilyen soroknak az elemzését, mért is várták el tőlem(?), mikor igazán ezt akkor érti az ember, ha átment bizonyos dolgokon. Egy tizenévesnek még nem feltétlen vannak olyan élményei, hogy egy ilyet ne nyögvenyelős tudjon csak megfogalmazni: akár 8 sorban.

De segítek.

Ha jól tudom ez Weörös Sanyi bácsi.

Próbáld megfogalmazni számodra mit jelent a pokol, vagy a vesszővel elválasztott mondatrészeket elemezd.

/Ha pokolra jutsz/, /legmélyére érj/

/az már a menny/ stb. és így tovább, aztán írtam, szavanként is szétszedheted, ha neked úgy könnyebb, és abból rakod össze az egészet.

Most én tudnék neked írni itt, több mint 8 sort erről, de az nem biztos, hogy ha felolvasod, elhiszik, hogy te írtad :)

De leírom, én mit írnék, ha ezzel hátha beindítok valamit.

Vannak az embernek határai. Ezeket fáj átlépni olykor, mert esetleg külső kényszer visz rá, vagy egy betegség, egy érzelmi élmény, egy szerelem nyomora. A poklot magunkon belül meg lehet teremteni. És mindig lehet lejjebb, talán akkor is mikor nem hisszük, mert olyan ez mint egy szívó tölcsér, s mikor a legaljára érünk, ott középen a pici lukban ülve, aprónak látjuk a világot. Szűkösen. Átértékelődnek a hétköznapok, s, hogy felment a kefír ára tegnap? Ugyan mit számít ez ott a pokol legmélyén. A viszonyítási alap is megcsúszik itt. S mikor már annyira elviselhetetlen ez a fájdalom, talán kifordítja magát az ember, és elfelejti a kifogásait, ami miatt oda került. És hirtelen sok más lesz a fontos.

Talán rossz nem is létezne rossz nélkül. S végül ki mondja meg, végül is mi volt a valódi rossz, ha ez vezetett el megannyi jó dologhoz, csak mert kipucolt minket, és annyi rossz kifogást belőlünk, hogy általa előbbre, és feljebb jutottunk? És ezáltal, talán, még boldogabbak lehetünk egy ilyen pokoljárás után, mint előtte. Talán minden körbe ér.