Milyennek érzékeli a vers beszélője a természeti környezetet? Miért? Hányféleképpen szólítja meg a beszélő a folyót? Mi a szerepe a megszólításoknak? Milyen mozgásirány kapcsolódik a versben a testhez, milyen a szellemekhez?

Pó, földi kérgem bárhogy is sodorjad

vized hatalmas, száguldó folyásán:

a szellemem mélyen belül tanyázván,

erőd nem féli s másétól se borzad;

vitorlát jobb vagy bal felé se forgat,

mégis jó széllel, nyílként, vágya szárnyán

az arany Lomb felé lebegve száll már,

s erősebb, mint a hab, szél, lapát s vitorla.

Egyéb folyók közt te királyi büszke,

ki ott éred a napot, merre támad,

nyugaton százszor szebb Fényt hagyva messze:

csak földi részem hordja szarvad-ágad;

a másik, vágya szárnyával fedezve,

repül révébe édes Otthonának.