A kőszivű ember fiai:Tudnátok segiteni? Olvasónaplót kell irjak, és az az egyik feladat, hogy irj 10 döbbenetes eseményt amelyre senki sem számitott.

Ezek szerint nem olvastad el te sem.

Pedig a 10 döbbenetes eseményt nagyon könnyen össze lehetne szedni.

Kezdjük az elején. Most csak emlékezetből írok, ezért nem lesz olyan szép szabatos.

Majd te átírod, ahogyan gondolod.

1. Baradlayné hazahívatta fiát, Ödönt Oroszországból. Elment Arankáért, a pap lányáért.

Meggyőződött róla, hogy valóban szereti fiát szívből, házába fogadta.

Mindenki azt várta, hogy az özvegy és Rideghváry Bence összeházasodnak, és Rideghváry lesz a főadminisztrátor a megyében.

Az egybegyűltek megdöbbenésére az özvegy Lánghy Arankát, a pap leányát vezette elő, mint menyasszonyt.

2. Amikor Bécset fenyegették a felkelők, a Plankenhorst-hölgyek úgy tettek, mintha a felkelőkhöz akarnának csatlakozni. Házukat megnyitották előttük, jó tanácsokkal látták el őket, Alfonsine még a szerelmes honleány álarcát is magára vette.

Így a felkelők megbíztak bennük, elmondták csatatervüket, amit aztán az áruló nők tovább adtak Palvicz Ottónak, a vértesek kapitányának.

+. Amikor pedig leverték a felkelést, újra felhúzták a kétfejű sas zászlóját, és, mintha semmi sem történt volna, úgy fogadták a visszatérő méltóságokat.

5. Edit az éjszaka sötétjében elszökik az apácától, aki hazafelé viszi kocsin. Megkeresi Baradlaynét, ki egy zöldségeskofánál húzódott meg. elmondja neki, hogy fiát meg akarják ölni.

Keressen neki szebb halált.

6. A Királyerdőben lévő ütközetnél, olvasás közben számíthattunk rá, hogy a két vezér közül valamelyik elesik.

De az döbbenetes volt, és tényleg nem számítottunk rá, hogy Pál úr, a hűséges szolga, aki szívvel-lélekkel szerette gazdáját, Baradlay Richárdot, a megvadult lovak elé veti magát, így megmenti Richárdot, hogy a lovak össze ne tapossák.

Szegény Pál úr, kinek a hatalmas szívén kívül semmije sem volt, ott maradt a csatatéren, a lovak agyontaposták.

7. Richárd felkeresi Palvicz Ottó fiát. Döbbenetes mocsokban, szennyben találja, betegen, félig megvakulva.

Szegény eldobott lélek halkan könyörög vízért.

- Hozzon neki vizet. - mondja Richárd.

- Nem lehet, betegnek sosem adok vizet, mert nem tesz jót neki. - Richárd ráordított, mindjárt kapott vizet a kis Károlyka.

Amikor a némbernek, aki dajkának mondta magát, odadob valamennyi pénzt az "eltartásért" és az hálálkodni kezd? azt mondja neki:

Tudja, Kaszáné, szerencséje, hogy nem abban az időben élünk, amikor boszorkányokat égettek. Mert amikor magát égetnék, még én is szívesen végignézném.

8. Amikor Plankenhorst Alfonsine hírül vitte Metternich hercegnek, hogy a sorozatos vérengzéseket meg fogják állítani, Richárd éppen börtönben volt, és a halálos ítéletét várta.

Alfonsine megígértette a főbíróval, Baradlay Richárdot kivégezteti.

De ő ezt a hírt úgy használta fel, hogy az összes elítéltet szabadon engedte. Nem börtönbüntetésre változtatta meg az ítéletet, hanem szabadon engedte őket.

Így szabadult meg richárd is.

Amikor éppen Alfsine ecsetelte anyjának, mit végzett a börtönben, a két nő örömtáncot járt.

Editnek odaadta a gyászkelmét, varrja meg magának a gyászruháját.

A legnagyobb öröm közepette egyszer csak beállított Baradla richárd, aki szabadon bocsátása után rögtön Editet akarta felkeresni.

Meg is találta, győzött a lány határozottsága, így elvihette magával.

9. A végzetes névcsere. Baradlay Eugen alias Baradlay Ödön.

Eugen, azaz Jenő vette át az idézést, ő ment el dön helyett a tárgyalásra. Itt kellett látnia, hogy aki őt a sírba fekteti, az ő szíve választottja, Plankenhorst Alfonsine, akinek a vádjai miatt golyó általi halálra ítélik.

10. A magyar asszonyok alapítottak wegy olyan ápoldát, ahol a sokat szenvedett lelkek végre megpihenhetnek.

Ide került Alfonsine is, miután anyját a bolondok házába záratta, fia pedig elhagyta.

Itt azt gondolta, megpihenhet végre.

De itt kellett szembesülnie azzal a ténnyel, mit követett el.

Baradlayné mesélte az orvosnak, hogy fiának, Jenőnek a hamvait a mai nap vetette fel, és vitette el a családi kriptába.

Ennek a napnak a tiszteletére még egy ágyat alapít, és ezt a szenvedőt lássák el a legszükségesebbel.

Alfonsine ekkor tudta meg, hogy akit ő a sírba küldött, nem a gyűlölt Ödön volt, hanem az a férfi, aki mellett talán boldog tudott volna lenni.

Ha ez az asszony meg is bocsátott neki, ő soha nem fog saját magának megbocsátani.