Akhilleusz mint az Iliász főszereplője? Ezt be kell mutatni

Az eposz nem a trójai mondakör egészét, hanem csupán a trójai háború utolsó, tizedik évének egyetlen epizódját – Akhilleusz haragját, és ennek következményeit – énekli meg 15685 hexameterben (mely 24 énekre van tagolva) úgy, hogy utalásokban az előzményeket és a következményeket is érzékelteti. A mindenképpen egyéni koncepcióra valló in medias res technikának már Horatius is nagy elismeréssel adózott az „Ars Poetica” című művében: szerinte Homérosz költői nagyságát bizonyítja az, hogy a történetet nem ab ovo gemino („Léda tojásainál”), azaz a történet mitikus magvának legelső motívumán kezdi. A költői szabadság nem csupán ebben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy elhagyja a mondaanyagból mindazt, amire nincs szüksége.

Apollón isten, papjának megsértése miatt dögvészt bocsát a Tróját ostromló görög seregre. Összegyűlnek a sereg vezérei, ahol Akhilleusz követeli, hogy Agamemnón, a fővezér adja vissza az Apollón-pap leányát, aki Agamemnón rabnője lett. Agamemnón ezt csak úgy teljesíti, hogy elveszi Akhilleusz zsákmányrészét, Briszéiszt. Akhilleusz haragjában megtagadja a részvételt a harcban mindaddig, amíg megfelelő elégtételt nem kap. Kérésére anyja, Thetisz istennő kieszközli Zeusznál, hogy a görög seregeket egyre újabb vereségek érjék, hogy Agamemnón belássa: semmire sem megy Akhilleusz nélkül. Eleinte a kiváló hősök, különösen Diomédész, pótolni tudják Akhilleuszt, s Héra, a görögöket pártoló istennő is mindent megtesz, hogy a görögök győzhessenek, végül mégis érvényesül Zeusz akarata, s a trójaiak Hektór, a királyfi vezetésével diadalmasan visszaszorítják az ostromlókat. Agamemnón már kész lenne elégtételt adni Akhilleusznak, de az megmakacsolja magát, nem akar harcba menni és az életét kockáztatni. Végül hozzájárul ahhoz, hogy legjobb barátja, Patroklosz az ő fegyvereiben induljon harcba. Patroklosznak először sikerül a trójaiakat visszaszorítani, de azután Apollón fegyvereivel Hektór megöli őt, és megfosztja fegyvereitől. Barátja elvesztése feletti fájdalmában és haragjában Akhilleusz harcba indul. Anyja kérésére Héphaisztosz új fegyvereket kovácsol neki, s ő szörnyű vérengzést visz végbe a trójaiak közt, végül megöli Hektórt, s hogy bosszúvágyát csillapítsa, meggyalázza a holttestet. Fájdalma csak akkor oldódik, amikor az istenek intésére a fia holttestéért könyörgő agg Priamosz királynak kiadja a testet.

Akhilleusz áldozatot mutat be Zeusznak az 5. századi Ilias Ambrosiana kódex ábrázolásán.

Az eposzban Agamemnón Akhilleuszt büszkeségében, tiszteletében sértette meg. A heroikus alapokon nyugvó arisztokrácia kiváltságos helyzetét az igazolta, hogy tetteiben méltó volt az egész közösség által elismert kiemelkedő hősökhöz, ennek a közösség részéről jövő elismerése volt a hírnév és a tisztelet. Érthető, hogy a hősök erre kínosan ügyeltek, hiszen ez társadalmi helyzetük egyik erkölcsi és anyagi pillére volt, Akhilleusznak tehát végeredményben igaza volt, amikor felháborodott Agamemnón tettén. Magatartása azonban ennek az értékrendszernek a válságát is mutatja: a tisztelet és a hírnév ugyanis eredetileg annak járt ki, aki kiváló tettet, tetteket hajtott végre a közösség érdekében, Akhilleusz azonban ennek a tiszteletnek védelmében épp a közösséget hagyta cserben, a hírnév így puszta öncéllá vált. E ponton ismét igen tisztán érezhető a kettős történelmi tükrözés: Homérosz korának már nem volt szüksége a katonai arisztokrácia régi értelemben vett nagy tetteire, s bár a létfenntartásért folytatott háború idején még volt tényleges funkciója a hírnévnek és a tiszteletnek, az ezt az ideált megtestesítő Akhilleusz tetteit a költő már saját kora szempontjából ítélhette meg. Akhilleusz úgy kezd kiszakadni a közösségből, ahogy a költő korának katonai arisztokráciája kezd kiválni az össznemzetségi közösségből. Így jut el a hősi ideál oda, hogy saját életét félti, s helyzetének fonák mivoltára csak akkor ébred rá, amikor elveszíti barátját, Patrokloszt, aki ugyanúgy miatta hal meg, mint sok más bajtársa. Emiatt érzi a kegyetlen bosszúvágyat, jóvá akarja tenni a jóvátehetetlent, de mardosó érzéseitől csak akkor tud megszabadulni, amikor visszatér kora emberi közösségének normáihoz, s visszaadja Hektór holttestét apjának.

Akhilleus csak az egyik (fő)szereplő

Patroklos, Hector legalább ugyanolyan jelentőségű