Babits Mihály- Jónás könyve tökpéldázat?

Tudnivaló pedig itt hogy kimenve

a városból Jónás, ül vala szembe,

a város ellenébe, napkeletnek,

árnyékban, mert egy nagylevelü töknek

indái ott fölfutva egy kiszáradt,

hőségtől sujtott fára, olyan árnyat

tartottak, ernyőt eltikkadt fejére,

hogy azalól leshetett Ninivére

fátylában a nagy fények fonta ködnek.

S örüle Jónás módfelett a töknek.

Aztán egy reggel, hajnaltájra, szerzett

a nagy Uristen egy kicsinyke férget,

mely a töknek tövét megrágta volna

és tette hogy indája lekonyulna,

levele megpörögve kunkorodna

s az egész tök elaszva szomorodna.

Oly vékonnyá fonnyadt, amily nagyra felnőtt:

nem tartott többet sem árnyat, sem ernyőt.

S akkor az Isten szerze meleget

s napkeleti szárasztó szeleket

s lőn hogy a nap hévsége megsütötte

Jónás fejét, és megcsapván, felette

bágyadttá szédítette, ugyhogy immár

úgy érzé, minden körülötte himbál,

mintha megint a hajón volna; gyomra

kavargott, és gyötrőn égette szomja

s ezt nyögte csak: "Lelkem vedd vissza, kérlek,

mert jobb már hogy meghaljak, semhogy éljek."

S monda az Ur Jónásnak: "Lásd, valóban

méltán busúlsz s vádolsz-e haragodban

a széleslombu, kövér tök miatt,

hogy hűs árnya fejedről elapadt?"

S felelt, kitörvén Jónásból a méreg:

"Méltán haragszom azért, mígcsak élek!"

És monda akkor az Isten: "Te szánod

a tököt amely egy éjszaka támadt

s egy másik éjszaka elhervadott;

amelyért kezed nem munkálkodott;

amelyet nem ápoltál, nem neveltél,

lombja alatt csak lustán elhevertél.

És én ne szánjam Ninivét, amely

évszázak folytán épült vala fel?

melynek tornyai vetekedve kelnek?

mely mint egy győztes harci tábor terjed

a sivatagban, és utcái mint

képeskönyv amit a történet irt,

nyilnak elém? Ne szánjam Ninivének

ormát mely lépcsőt emel a jövőnek?

A várost amely mint egy fáklya égett

nagy korszakokon át, és nemzedékek

éltek fényénél, s nem birt meg vele

a sivatagnak annyi vad szele?

Melyben lakott sok százszor ezer ember

s rakta fészkét munkálva türelemmel:

ő sem tudta, és ki választja széllyel,

mit rakott jobb-, s mit rakott balkezével?

Bizd azt reám, majd szétválasztom én.

A szó tiéd, a fegyver az enyém.

Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.

Ninive nem él örökké. A tök sem,

s Jónás sem. Eljön az ideje még,

születni fognak ujabb Ninivék

és jönnek uj Jónások, mint e töknek

magvaiból uj indák cseperednek,

s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi

az én szájamban ugyanazt jelenti."