Petőfitől egy verselemzés?
MAGYAR VAGYOK
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.
Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
- Ha vert az óra - odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Segítenétek ötleteket adni? Azt sem tudom, hol kezdjem. Sose elemeztünk verset, csak ezt kaptuk házinak.
válasza:"Sose elemeztünk verset, csak ezt kaptuk házinak."
Ez komoly? :)
válasza:Szia !
A verselemzést mindig azzal kezdjük, mikor írta a költő, mert akkor be tudjuk határolni "írói, költői korszakát".
Megnéztem, ez a vers 1847.-ben keletkezett, tehát az 1848. március 15.-i forradalom kitörése előtt.
Ha figyelmesen végigolvasod a verset, erre következtetni is lehet az utolsó versszakban mondottak alapján:
"itt minálunk nem is hajnallik még".
Petőfi Sándor több versében is kifejezte magyarságához fűződő érzéseit, hazaszeretetét, elkötelezettségét a "hon" sorsa iránt.
Életrajzát ismerve tudjuk, hogy vezetékneve, családneve Petrovics volt, amely szerb-horvát hangzású, ő változtatta Petőfire, ezzel is a magyaros hangzást erősítve.
Más verseiben is megjelenik a magát magyarnak valló költő elhivatott állásfoglalása:
"Ha nem születtem volna is magyarnak,
e néphez állanék ezennel én,
mert elhagyott, mert a legelhagyottabb,
minden népek közt a Föld kerekén."
Ha végigmegyünk versszakonként a költeményen, az első szakasz az országot földrajzilag mutatja be, gyönyörű tájaira, természeti szépségére hívja fel a figyelmünket a költő.
A második szakasz a költő hazájával kapcsolatos érzéseinek ad hangot, a bánat és a szomorúság is megjelenik a sorok között.
Minden versszak első mondata: "Magyar vagyok." Újra és újra leszögezi, megerősíti ezt a tényt a költő.
A harmadik versszakban leírtakat még Kölcsey Ferenc Himnuszához is hasonlíthatnánk, itt a magyarok dicsőséges múltjára utal Petőfi.
A negyediben már arra, hogy elveszett a múlt dicsősége, csendben, "odva mélyiben" hallgat a magyar.
Az ötödik versszak arról árulkodik, hogy a költő szégyenkezni kényszerül magyarsága miatt, hiszen a haladás, a változás más országokban már elindult, "máshol már a nap úgy ragyog."
Az elkalandozó gondolatokból azonban szinte azonnal visszatér hazájához való hűségéhez, ahhoz a megváltoztathatatlan érzéshez, hogy : ..."hőn szeretem, imádom gyalázatában is nemzetemet"!
A magyar táj szépségéről is sok verse szól, a Tisza, Az Alföld, A puszta télen, stb. melyekkel mind-mind a hazaszeretetét fejezi ki a költő.
Néhány gondolat, talán segítettem a verselemzést megírni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!