A nyelvváltozat és nyelvjárás ugyanaz?

A nyelvjárás valamely nyelvnekegy-egy vidékén kialakult, a köznyelvtől többé-kevésbé eltérő változata

pl. a palóc nyelvjárás

A nyelvváltozatokat az alábbiak szerint lehet csoportosítani:

dialektusok: közös eredetű, területileg, illetve történetileg elkülönült nyelvváltozatok (például

a spanyol és az asztúriai)

sztenderd nyelvváltozat: egy behatárolt terület dialektusaiból mesterségesen – szabályozással, normalizálással – a többi, azonos eredetű dialektus fölé emelt nyelvváltozat

nyelvjárások, aldialektusok: olyan területi nyelvváltozatok, amelyek a sztenderd nyelvváltozathoz képest csak csekély különbségeket mutatnak (például az andalúz nyelvjárás)

etnolektusok: adott etnikai közösségek által használt jellegzetes nyelvváltozatok (például a feketék által beszélt angol)

szociolektusok: társadalmi osztályokhoz, rétegekhez kötött nyelvváltozatok (például az iskolázatlan beszélők nyelvhasználata)

idiolektusok: adott beszélő által használt egyéni nyelvváltozat (beszédmód)

tájszólások: a sztenderd nyelvváltozat jellegzetes helyi (népies) ejtésváltozatai (például a palóc tájszólás)

A fentiek figyelembevételével, egy összefüggő nyelvi terület nyelvi jelenségeinek határait izoglosszának nevezzük. Mivel a nyelvi közösségek felosztásának szempontjai nem függetlenek egymástól, e változatok minden nyelvben keverednek. Ebből eredően, például a nyelvjárás fogalmának pontos és tudományos meghatározását az is akadályozza, hogy valójában nem létezik két olyan ember, aki teljesen azonos nyelvet beszél, vagyis az idiolektus is külön „nyelvjárás” a

szó szoros értelmében.