Az Antigonéban melyik a karddal? (lent több)

Tűrte a szép alakú Danaé is,

Hogy az ércajtó elzárja előle az égi fényt,

Mint sírkamra, de titkos nászszoba lett a szobája,

És királyi származás volt ő is, mint te, gyermekem,

Hű sáfárra bízta rá Zeusz magzatát aranyzuhatag.

A sors hatalma félelmetes hatalom,

Sem kincs, sem Árész,

Sem a bástyatorony, sem a tengerverte hajók

Meg nem menthetnek előle.

Megtört haragos vadsága Drüasz fiának,

Édónok felett ki király volt, ámde kicsinylő

Szóval káromlá Dionüszoszt, s sziklabörtön rabja lett.

Vértől csöpög így s iszonyattól az elvakultság,

Megtanulta saját példáján, amikor

Istent mert illetni gonosz nyelvével,

S istennel telt asszonyokat,

Meg a fáklya tüzét le akarta

Inteni és a szelíd fuvolát szerető múzsákat.

Kék szirtek közelében, ahol két tenger

Mossa a Boszporosz partjait meg a thrák

Szalmüdésszoszt, istenük, Árész,

Phineusz két fiát

Látja kegyetlen sebben,

Megvakítva gonoszszivü mostoha által,

S üres árka szemüknek égre kiált,

Mert kiszúrja kegyetlen

Kéz s a hegyes vetélő.

Sorvadnak, gyászolva saját sorsukat, anyjuk

Sorsát, mert szégyenre születtek,

Bár az Erekhtheidék

Ősi családja a törzsük,

S anyjuk távoli barlangban

Nőtt fel, játszótársai vad viharok.

Boreász hegyeken száguldó lánya,

Isteni származás maga is, de mégis,

Őt is utolérték az örök Moirák, leányom.

Antigonét a kardal közben elvezetik. Jön Teiresziasz a vak jós; egy gyermek vezeti

Lehet, hogy a tanárod a következő kardalra gondolt? Ezt szokták sokszor idézni a műből:

KAR

Sok van, mi csodálatos,

De az embernél nincs semmi csodálatosabb.

Ő az: ki a szürke

Tengeren átkel,

A téli viharban

Örvénylő habokon,

S Gaiát, a magasztos istennőt,

Zaklatja a meg-megújulót

Évről évre az imbolygó ekevassal,

Fölszántva lovával a földet.

Szárnyas madarak könnyűszivű

Népére, az erdő vadjaira

Készítik a hurkot,

A sósvizü tengerben lakozó

Halakat hálóval fogja meg

A férfi, ki ésszel él.

Szolgáivá tette okos leleménnyel

A hegyek meg a rétek állatait,

A lobogóhajú paripának és a bikának

Nyakába vetette igáját.

És a beszédet és a széllel

Versenyző gondolatot meg a törvényt

Tanulja, a városrendezőt,

Lakhatatlan szirteken

Tűző nap forró sugarát s a fagyot

Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,

Ha akármi jön, ám a haláltól

Nem tud menekülni,

De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.

Ha tud valamit valaki,

Mesteri bölcset, újszerűt,

Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.

Ki a földnek törvényeket ad,

Jogot, mit az isteni eskü véd,

Az a városban az első; de hazátlan,

Akinek jó, ami nem szép.

Tűzhelyemnél nincs helye.

Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik.

Az őr jön Antigonét vezetve

Igen, szerintem is arra gondolt, amit az 5-ös másolt be.

De ezen a "karddalon" jót nevettem :)