Csokonai Vitéz Mihály A Tihanyi Ekhóhoz stílusa? költői eszközök?

A műfaja elegiko-óda, stílusa (szerintem) preromantikus. Invokációval kezdődik, a lírai én a Visszhangot személyesíti meg (a 18-19. század költői gyakran az antikvitáshoz fordultak, a természeti elemek megszemélyesítése pedig a korai görög mitológiából ered).

Gyakoriak a metaforák (elpusztúlt reményén sír a szív) és az exclamatio (harsogjátok jajjaim), az indulatszavak. A felkiáltásokat a vers második felében költői kérdések követik (hogy vagy most te, áldott lélek). Az ismétlés (pl. 'Egy magános árva szív') célja a nyomatékosítás, az allúziók a felvilágosodás nagy alakjait (pl. Rousseau) idézik meg.

Az első hét strófa a probléma felvetését, az utolsó három a megoldást tartalmazza. A lírai én elidegenedése a 18-19. század polgári felvilágosodásának kísérőjelensége, gyakori trópus a költő-géniusz, aki nem találja helyét az iparosodó, magányossá váló világban, ezért szakít a társadalommal (a legtöbb negatív értéktartalmú jelző a társadalomra vonatkozik), és inkább a vad, zabolátlan természetben keres megnyugvást. Ez a Sturm und Drang és Goethe Wilhelmmeisterének tradíciójába illik.