Tudnátok írni/ linkelni Józseg Attila Gyermekké tettél c. versének elemzésést?

József Attila A Dunánál c. versének elemzése

A vers a költő életének kései időszakában; 1936-ban keletkezett. A világban ekkor zajlott a fasizálódás. József Attila világosan felismerte az elidegenültség állapotát és a magyarázatot az adott társadalmi viszonyokban lelte meg.

A vers témája a folyóparton szemlélődő költő gondolatai. József Attila a víz folyására asszociálja gondolatait. A vers három szerkezeti egységre tagolható, melyet a költő az egységek megszámozásával is jelöl. A köztük lévő logikai szál a víz folyása, vagyis az élet szüntelen folyása. Az első részben egy szentenciaszerű leírást olvashatunk, mely a vers alaphelyzete. A költő szemlélődik a Duna-parton. A második részben ugyanerről a Dunáról ősei jutnak eszébe. Míg a harmadik részben tér át saját sorsára.

A Dunánál az óda klasszikus műfajának modern változata. (Mely ünnepélyes hangvételű, magasztos lírai költeményt jelöl). A mű jellegzetessége a hármas tagolás.

Az első rész fő motívumát az alaphelyzet képezi. József Attila egy adott pontról szemlélődik, néz, hallgat és figyel a Duna-parton. A Duna a költő konkrét és elvont jelképeinek sajátosságait egyesíti. Nemcsak egy folyó, a magyarság és a közép-európai népek folyója, hanem a közös történelemnek is tanúja. A víz folyásáról a mosónők fárasztó munkája jut eszébe, majd leszűkíti édesanyjára a kört:

„S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét.”

Egy képzettársítás kapcsolja össze az anya munkáját és a Duna tevékenységét.

A hullámzó, ringató mozgás élményi hatását a verssorok szótagszáma és a rímek elhelyezése alátámasztja. A verssorok váltakozva 10 vagy 11 szótagból állnak, míg a rímek keresztrímek:

„A rakodópart alsó kövén ültem,(a) néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. (b) Alig hallottam, sorsomba merülten, (a) hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.” (b)

A negyedik Duna-hasonlatában is szerepel egy anya, ám ez a kép szomorú hangulatú, ugyanis a folyóvízen (anya) ringatózó hullámokat (gyerekek) disszonánsan ábrázolja. A hasonlat záró képe a "sírköves, dülöngő temető” valószínűleg a költő édesanyja elvesztése miatt érzett fájdalmát fejezi ki. József Attilát élete során végigkísérte édesanyja halála, mellyel párhuzamosan műveiben is megjelenik az anya.

A II. részben ősei jutnak a költő eszébe. A Duna magánban hordja őseit. Az ősök behatárolják a mai emberek életét, minden ember magával hozza ősei gondolatait. Ez a rész disszonanciára, ellentétekre épül:

„Egy pillanat s kész az idő egésze”

„öltek, öleltek”

„Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a múlt és övék a jelen.”

Ezek az ellentétes fogalmak a költő személyében válnak egységessé. A költő tartja jelen esetben a kapcsolatot a múlt és a jelen, az ősök és a mai emberek között.

A költő végkövetkeztetése, hogy mivel mindannyian rokonok vagyunk a Duna mentél élő népekkel, ideje viszonyaink rendezésére. A költő e felismerést a kép társadalmivá tágulásával fejezi ki:

„... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Szia, remélem tudtam segíteni:)

Szia, holnap felelsz belőle?

Akkor csökkentsd, emeld ki a lényeget. kb így

A vers a költő életének kései időszakában; 1936-ban keletkezett.

A vers témája a folyópartón szemlélődő költő gondolatai.

A mű jellegzetessége a hármas tagolás.

Az első rész fő motívumát az alaphelyzet képezi.

József Attila egy adott pontról szemlélődik, néz, hallgat és figyel a Duna-parton.

A Duna a költő konkrét és elvont jelképeinek sajátosságait egyesíti.

Nemcsak egy folyó, a magyarság és a közép-európai népek folyója, hanem a közös történelemnek is tanúja.

I. A víz folyásáról a mosónők fárasztó munkája jut eszébe, majd leszűkíti édesanyjára a kört:

„S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét.”

Egy képzettársítás kapcsolja össze az anya munkáját és a Duna tevékenységét.

József Attilát élete során végigkísérte édesanyja halála, mellyel párhuzamosan műveiben is megjelenik az anya.

II. A következő részben ősei jutnak a költő eszébe.

A Duna magánban hordja őseit.

Az ősök behatárolják a mai emberek életét, minden ember magával hozza ősei gondolatait.

Ez a rész ellentétekre épül:

„Egy pillanat s kész az idő egésze”

„öltek, öleltek”

„Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.

Enyém a mult és övék a jelen.”

Kapcsolat a múlt és a jelen, az ősök és a mai emberek között.

III. A költőben benne él van apja és anyja is.

A költő végkövetkeztetése, hogy mivel mindannyian rokonok vagyunk a Duna mentél élő népekkel, ideje viszonyaink rendezésére.

A költő e felismerést a kép társadalmivá tágulásával fejezi ki:

,,... Én dolgozni akarok. Elegendő

harc, hogy a multat be kell vallani.

A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,

egymást ölelik lágy hullámai.

A harcot, amelyet őseink vivtak,

békévé oldja az emlékezés

s rendezni végre közös dolgainkat,

ez a mi munkánk; és nem is kevés."

Tanuld meg és garantált lesz az 5 jegy.:)

Szia kérdező!

De hát a Gyermekké tettél" után ezt kérdezted

"esetlegolyasmit nem tudsz mint pl egy könyvben le van írva h a dunánál c versben a dunát mihez hasonlítja meg ilyesmi? Nagyon fontos lenne holnap referálok belőle"

Egy szóval sem jelezted , hogy a versre lenne szükséged.

De azért nagyon örülök, hogy sikerült megoldani a házif:)