Irodalom órára mesét kell írnom de nem tudom miről írjak és hogy kezdjem (lehet bármiről írni csak mese legyen)?

Kezdd el úgy, hogy "Egyszer volt, hol nem volt".

Aztán találj ki olyasmit, ami nem létezik ugyan, de te szeretnéd, ha valóra válna!

Igen, elvileg tudsz bármiről írni gyerekmesét, ha elég ügyes vagy. Én is írtam már gyerekmesét, bemutatok közülük egy, a mai kornak megfelelő gyerekmesét:

A kis görbringa története

Hol volt, hol nem volt, hetedhét hóbuckán is túl, mesze, messze, valahol az Óriás-hegy völgyében élt éldegélt egy kis hódeszka. Ez a kis hódeszka nagyon szomorú volt, mert teljesen egyedül volt. Naphosszat csak a falnak dőlve tétlenül álldogált és semmi mást nem csinált.

Egy nap, ahogy odalent a hegy lábánál álló kis házikóban unatkozva támasztotta a falat, hát kit vesz észre: egy gördeszkát. Viharverten, megtépázva, a sarokba állítva némán viselte szomorú sorsát. Látszott rajta, hogy nem mostanában kezdte életútját. Sok-sok trükköt ismerhetett, bizonyára nem egy tanítványa őrizte meg emlékét.

Mintha csak jobb időkre várna, olykor-olykor unottan meg-megpörgette egyik-másik kerekét. Látta ezt a hódeszka, megsajnálta és megszólította:

„Hát te kedves kis gördeszka mit keresel itt, ahol még egy korlát sincsen amin lecsúszhatnál?“

„Ide támasztott a gazdám, azt mondta, hogy már öreg vagyok, ki vannak kopva a csapágyaim és már semmire sem vagyok jó“ – mondta lehangoltan a gördeszka, majd kicsit megbillentette az elejét.

„Látod, én is csak ide vagyok támasztva, rám sem néznek amióta megjött a tavasz. A tavaly is ez volt. Amint megjön a tavasz, máris senkinek sem vagyok érdekes és aztán egész decemberig várhatok, mire valaki újból észrevesz“ – mondta bánatosan a hódeszka, majd lemondóan legyintett egyet a szökevénypántjával. „Bizony, bizony, ez nagyon szomorú, hogy egyszerűen így elhagynak minket. De tudod mit, együtt talán tudnánk valamit kezdeni. Mit szólsz hozzá?“ – csillant meg a krómozás a hódeszka fémmel szegett élén.

Így is történt. Gyakran és sokat játszottak együtt és nagyon jól érezték magukat. Már azt gondolták, semmi baj nem érheti őket amikor egy reggel azt látják, hogy a szemközti fal mellett, egy ismeretlen deszka heverészik lustán.

„Hát te meg ki vagy“ – kérdezi tőle kíváncsian a hódeszka.

„Én vagyok a waveboard“ – mondta nagy büszkén a jövevény.

„Az apám eredetileg gördeszka volt, az anyám meg állítólag egy hódeszka“ – világosította fel őket a waveboard.

„Á, akkor te lennél a mi kis csemeténk?“ – kérdezte kíváncsian a hódeszka. „Mert amint látod, én egy kecses kis hódeszka vagyok, aki meg itt mellettem támaszkodik a falnak, az meg egy öreg gördeszka“ – mondta a hódeszka, majd még hozzátette:

„Mi az utóbbi hónapokban szinte minden percet együtt töltöttünk. Lám, lám, meg is lett az eredménye. El sem tudod képzelni, hogy milyen boldog vagyok!“ – mondta lelkesen a hódeszka, miközben örömében a szegélyéről szinte az összes rozsda lepotyogott.

„Hát bizony, én sem is hittem volna, hogy még megérem az utódomat, aki majd átveszi a helyemet“ – mondta a gördeszka miközben megpörgette a jobb felső kerekét.

„Látod, már csak ez az egy kerekem forog. Ha ez is berozsdásodik, végképp kidobnak,“ – sóhajtott szomorúan a gördeszka, „de most már nem is bánom, mert látom hogy volt értelme az életemnek“ – mondta megnyugodva és a sorsába beletörődve, miközben a kereke lassan leállt.

...................

Eltelt egy-két év és az ifjú waveboard elismerést elismerés után aratott. Már senki sem emlékezett a vén gördeszkára, mindenki teljesen megfeledkezett róla.

Ahogy egy nap gondtalanul tekereg az úton jobbra-balra, egyszer csak jön vele szembe valaki, majd megáll mellette:

„Téged meg hogy hívnak?“ – kérdezi a furcsa jövevénytől.

„Hudora Big Wheel a teljes nevem, de hívj csak egyszerűen rollernek.

„Ez óriási! Ilyennel még nem találkoztam! Nem lenne kedved csinálni velem egy-két kört? Mit szólsz hozzá?“

„Hogyne lenne! Nagyon örülök, hagy találkozhattam valakivel, aki szintén alig várja, hogy össze-vissza tekeregjen, akárcsak én. Elárulok neked egy titkot: egész eddigi életem során eddig mindig csak tekeregtem“ – mondta vidáman a roller.

Majd miután elfáradtak, hazamentek, aludtak egy jót, majd másnap újra együtt tekeregtek. Harmadnap ugyanígy. Sokat, sokat tekeregtek így együtt, nap, mint nap.

Az egyik nap, ahogy mindenről megfeledkezve vígan tekeregnek, hirtelen mit látnak? Mintha kissé a rollerra hasonlítana de mégsem az, inkább olyan, mint a waveboard, de annak sem mondható.

Ez meg aztán ki lehet?

„Juj, tudod ki ez? Ismered?“ – kérdezi meglepetten a waveboard a rollertól.

„Hát hogy hogy hívják, azt most nem árulom el neked, de nem is sejted, ki lehet?“ – kacérkodik hamiskásan mosolyogva a roller.

„Csak nem?“ – kérdezi meghökkenve a waveboard.

„De bizony! Ő az, bizony! A mi fiunk!“ – mondta büszkén a roller, majd a kis ismeretlenhez fordult:

„Mutatkozz be szépen az apukádnak!“

„Én vagyok a Freerider Skatecycle! Enyém a jövő!“ – kiáltotta kitörő örömmel a kis görbringa, hogy végre az apját is megismerhette, majd gyorsan nekiszaladt és leírt egy elegáns fekvő nyolcast a tiszteletére.

Ez volt hát a kis görbringa története. Jó éjszakát gyerekek. Szép álmokat. Aludjatok jól!

Én magam is írtam már mesét,novellákat is különböző versenyekre,szóval adhatok egy-két tanácsot! :)

A lényeg az ilyen feladatoknál,hogy olyan történetet találj ki,ami nem hasonlít létező és ismert mesékre/novellákra. Legyél egyedi,különleges! Találj ki olyan eseményeket,amik akár természetfelettiek vagy mások számára figyelemfelketőek. Olvass el más meséket,és figyeld meg a stílust,hogy hasonlóan tudj megalkotni egy mesét.

A lényeg,hogy szabadjára tudd engedni a fantáziád,de ne is ess túlzásba! :)