Hogyan keletkeztek a tórendszerek a jégkorban (jéggel borított területeken)?

Jégtakaró által kimélyített tavak: pl. Finn tóvidék

Gleccserek által kimélyített tómedencék: Pl. Genfi-tó

A földrész negyed időszaki jégtakarók, jégárak járta

tájain a tómedencék kialakulása főként a jég munkájával

kapcsolatos. Jégvájta, moréna- és olvadékvíz duzzasztotta tómedencék, holtjégtömbök helyén visszamaradt állóvizek ("soll") a Kanadai-pajzson és a Belső-síkvidékek É-i felén egyaránt gyakoriak. A Kordillerák, az Északi-Appalache, valamint Franklin- és az Inuit-szigetvilág hegységeinek csonthógyűjtőfülkéit tengerszemek, völgykijárataikat végmorénagátak mögött nyújtózó "fjordtavak" ülik meg.A jégtakarók részt vettek a Kanadai-pajzs Ny-i és D-i

határát jelző, hatalmas, óidei üledékes kőzettáblákon

képződött lepusztulásperemek, az ún. glint-lépcsők és a

mögöttük sorakozó mélyedések kifaragásában is. Az

utóbbiakat elfoglaló glinttavak – Nagy-Medve-, NagyRabszolga,

Athabasca-, Winnipeg-tó, Öt-tó – ÉszakAmerika

legterjedelmesebb állóvizei. Keletkezésükben

azonban egyéb tényez k is közrejátszottak. A NagyRabszolga-

és a Felső (Superior)-tó nagyon id s szerkezeti

árkot tölt meg. Maga a Felső -tó területét (82411km2

)

tekintve a Föld második, egyben legnagyobb édesviz! tava;

a 614m mélység! Nagy-Rabszolga-tó Észak-Amerika

legmélyebb állóvize. Az Öt-tó másik négy tagjának és a

Winnipeg-tó medencéjének képződése ugyancsak a jégkor

előtt kezdődött meg. Hatalmas horpáik helyét az aljzatuk

alatt fekvő óidei tengeri üledékek kioldódó sótartalma

jelezte el re. A tágas teknők megtöltésében később –

olvadékvizük révén – a jégtakaróknak szintén lényeges

szerepül volt.

A Mackenzie-delta, az alaszkai Yukon-Kuskokwimalföld

és az Északi-lejt (North Slope), valamint a Baffinsziget

síktundráin ma is fontos állóvízképző a jég. A fagyott

földek felső szintjében gyakori jéglencsék nyári olvadása

után a helyükön kialakuló mélyedésekben fagykarszt-tavak

gyűlnek meg.