Ady Endre-Elbocsájtó szép üzenet. Valaki segít?

Ady Endre szerelmes lírája

- 1877-1919

- Ady életében a két legfontosabb nő Léda és Csinszka

- sok műnek a múzsái is

- Ady számára a szerelem a legfontosabb érzés

- azt vallja, hogy az irodalom és az élet szoros kapcsolatban áll

- csak megélt eseményekről érdemes írni

Elbocsátó szép üzenet

- 1912. május

- kapcsolat lezárása

- ez egy végső búcsúvers

- Ady évek óta készült rá, de újra és újra folytatni kényszerült

- durva hangúra sikerült, ezért engesztelésül születik még egy mű (Áldásadás a vonaton)

- a verssel porig alázza Lédát

- Léda mellett Ady nem mindig volt hűséges

- mindentől megfosztja Lédát

- egyenlőtlen közös sors

- Az egész kapcsolatban Ady a fontos, Léda egy jelentéktelen senki

- 1. vsz.

- önmagához való felszólítást fejez ki

- szinte könyörög, hogy sikerüljön a szakítás, talán ezzel magyarázható a sok durva kifejezés

- „varász” : ez jelzi azt, hogy mit is érez igazán Léda iránt, de hogy ez az utolsó legyen, azért szükséges a bántás

- szükség van a versre, mert Léda mindig reménykedik a visszafogadásban

- „százszor – sujtottan” – önmagát jellemzi megbánotottan, megviselten, letörve

- megpróbálja elfelejteni – a szakítás legegyszerűbb módja

- nemcsak a közvetlen kapcsolatot akarja Lédával megszakítani, hanem szívéből és fejéből is ki akarja űzni

- sok mindent kell elfelejteni, mert sok minden van, ami hozzá fűzi

- „vedd magadra” – sejteti, hogy Lédának is nehéz lesz a feledés

- a hangja szinte észrevétlenül változik, ridegebb lesz

- 2. vsz.

- utalás arra, hogy már korábban kellett volna szakítaniuk

- okokként nem valódi eseményeket próbál felsorolni, mintha érzelmileg próbálná ellökni Lédát

- megpróbál érzéketlennek és ridegnek mutatkozni

- 3. vsz.

- csupán régen volt elfogadható ez a kapcsolat

- költő szerint Léda változott annyira, hogy számára már nem vonzó

- a Léda-versek a szereplíra darabjai

- énközpontúság jellemzi Adyt

- addig nem ismeri a világot, amíg nincs tisztában önmagával

- énköltészet fontos eleme, mindaz átélt élmény legyen, amiről ír

- a Léda zsoltárok valódi élményekről szólnak

- 4. és 5. vsz.

- a lélekben zajló változások visszafordíthatatlanná teszik a kapcsolatot

- a korábban büszke, céltudatos asszony saját személyiségét adja fel, hogy Adyhoz tartozzon, így a költő számára a megalázkodó, bosszúra vágyó asszony inkább gyűlöletes

- sokszor emlegeti, hogy Brüll Adél csak Adyval válhatott Lédává

- azt titkolja el ebből, amit ő kapott az asszonytól, pedig sokat kapott

- az utolsó vsz. képe visszakapcsol az elsőhöz

- a hagyományos virág metaforát szokatlanul használja Ady

- „régi hervadt virág” – a költemény egyik legsúlyosabb sértése

- fohászkodás: Ady a sorshoz fohászkodik, hogy útjaik végleg szétváljanak

Valaki útravált belőlünk

- a szakításról szól→ez nem örömteli

- közel egy évtizedig együtt volt Léda és Ady

- a mű a hiány érzéséről szól

- vki megszűnt létezni

- „az asszonyrész kivált”, „megözvegyedtünk”, „ összetartó rész” (Ady és Léda)

- ez mikor végetér, onnantól csak a hiányérzet van

- ez egy szakítás utáni versnek tűnik ám Ady egy hónappal az Elbocsátó szép üzenet megírása előtt fogalmazta ezt a verset

- Az Elbocsátó… -tel zárták le kapcsolatuk Adyék