József Attila?

József Attila ebben a versében bemutatja a társadalom elszegényedett tagjait, akik kilátástalan nyomorban, nincstelenségben tengetik életüket.

Minden versszakban más réteg életét ábrázolja, a földnélküli szegényparasztot az elsőben, az ötholdas kisparasztot a másodikban, egyiknek sem könnyebb az élete, ugyanúgy nyomorog az is, akinek van néhány holdja, mint az, akinek "zsebkendőnyi" földje sincsen.

És így tovább...

A magányosan életét tengető is éppúgy éhezik, fázik, nélkülöz, mint az, akinek családja van, "a szigor a lámpát ha eloltja", sor azt jelenti, nekik sem telik lámpaolajra.

A következő versszak a munkanélküli proletár sorsát mutatja be, a férfi a gyár körül őgyeleg, mert a munkára asszonyokat, gyerekeket vesznek fel inkább, akiknek kevesebb munkabért fizet a tőkés.

A saját boltjában portékáit eladó kiskereskedőnek sem jobb a helyzete, üzletében csak a szegények vásárolnak, akik az olcsó áruért térnek be, az adója mégis sok, nincs nyereség, hogy tisztességesen megéljen belőle.

S végül, önmagáról, a költőről beszél, aki félve írja le versét, fizetséget nem remélhet érte, rettegnie kell a hatalomtól, egy dologban reménykedhet csak, a jövőben, az utókorban.

Ők talán megértik ...

Célja a nyomor, a kibírhatatlan jelen bemutatásával az, hogy rávilágítson, a társadalom minden rétege elszegényedett, ez így nem mehet tovább, változtatni kell ezen.