Mi az az áruteszt?

Az áruteszt

Az áruteszt rövidesen a vásárlók tájékoztatásának egyik legfontosabb eszközévé vált. Teszteket kezdtek közölni az angol Wich?-ben, az amerikai Consumers Reportban, a svéd Rad ech Rönben, a francia 50 millions de consomatteurs-ben. 1970-ben tesztekkel indult a magyar Nagyító is, de 15 évfolyam után 1985-ben puccsszerűen megszüntették.

A teszt nem más, mint az azonos igényeket kielégítő áruk műszaki vizsgálatok, laboratóriumi mérések eredményei alapján történő összehasonlítása. Ám ez nem szorítkozik annak közlésére, hogy mondjuk tízféle hűtőszekrény közül melyik a jobb és melyik a rosszabb, bár ez is feladata. Abban is segít a vásárlóknak, hogy megfogalmazzák igényeiket, hogy tudják, mi az, amire a vásárlásnál ügyelni kell, hogy igényeikhez és pénztárcájukhoz melyik áru áll legközelebb. Hogy mérlegelni tudják, szükségük van-e „extrákra”, például hogy egy hűtőszekrény automata leolvasztásában mi az előnyös, és hogy ez megéri-e az ártöbbletet.

A teszt közli az üzemköltségeket is – azaz összeveti az egyes típusok áramfogyasztását, értékeli, hogy mennyire megbízható a készülék, van-e szervizhálózata, jó-e az alkatrészellátás. A mélyhűtőládák tesztje például olyan számításokat is tartalmaz, melyekből kitűnik, hogy a jelenlegi infláció mellett az előre megvásárolt és lefagyasztott hús tárolásával mi takarítható meg. Egyes számítások szerint 1990-ben egy mélyhűtőládával 5000 forintnyi inflációs sarcot lehetett kivédeni. Még napi cikkek vásárlásánál is hasznos lehet a teszt, például annak ismerete, hogy milyen mosáshoz melyik mosószert legérdemesebb használni, melyik tisztítóhatása a legjobb, és melyikben van a fényvisszaverődést növelő optikai fehérítőből több, melytől szebb lesz ugyan a kimosott ruha, de nem tisztább. A Nagyítóhoz érkezett levelek szerint az olvasók egy-egy szám közléseit felhasználva a lap akkori tízforintos árának többszörösét tudták megtakarítani.