Mi Fanni hagyományainak a szerkezete?

A regény elbeszélő helyzete összetett, több narrátori szólamot társít. Fanni „hagyatékát” (fennmaradt írásait, „hagyományait”) három fiktív bevezető előzi meg, amelyek az énformában elbeszélt történet értelmezését is alakítják. Az első szöveg szerkesztői előszó, amely a naplóbejegyzéseknek és leveleknek az Uránia szerkesztőihez kerülését magyarázza meg: „Egy esméretlen küldötte hozzánk az ide beiktatott életefolytát és árnyékát azon személynek, akit ő Fanninak nevezett.” Az ismeretlen közvetítőre való hivatkozás hitelesíti a történetet (nem véletlen, hogy a kisregény első értelmezői közül többen a hősnőt, Fannit tekintették szerzőnek). Ez a bevezetés ugyanakkor a regény által közvetített irodalomszemlélet lényeges összetevőjét is megfogalmazza: a heroikus történelmi témákkal szemben (illetve mellett) a magánélet és az érzelmek fontosságát hangsúlyozza. A kiadó előszavát két újabb – a hősnő szerelmének, T-ai Józsinak tulajdonítható – bevezető követi: az egyik külső nézőpontból összegzi Fanni élettörténetét, a másik pedig elsősorban értékelő jellegű. A háromszoros előkészítés után következik Fanni naplója és barátnőjével folytatott levelezése. (A kisregénynek ezt a főszólamát egyetlen helyen töri meg egy újabb elbeszélő hang: gróf É.-né báró L.-néhez, a főszereplő barátnőjéhez írott levele.)