Érdekesebb-e az olyan vers ami patetikus hangnemet illetve ünnepélyes stílust tartalmaz mint az ami nem?

Nem.

Ha "túltolja" a költő ezt a hangnemet, akkor kifejezetten zavaró. A XIX. század legtöbb verse a mai ember számára emészthetetlenül gejj, sokan javasolták már pl. hogy a Szózatot is le lehetne cserélni, mert kicsit talán túlságosan is magasztos hangvételű (de a francia Marseilleise vagy a Himnusz is hasonló) - de hát akkoriban ez volt a menő, aki cifrább rímeket meg hasonlatokat tudott faragni, az volt a faingyerek. Megjegyzem, Petőfi és Arany ezen már jócskán enyhített, népiesebb stílusra váltottak, de számomra a XX. századi költészet sokkal barátibb - nem akarja elémelyíteni az olvasót nagy szavakkal, a szépirodalom már nem arról szól, hogy maga a vers legyen szép, hanem hogy a mögötte levő gondolatok hassanak. Na jó, nyílván a már korábban említett versek forradalmi korban íródtak, ott érthető, hogy az önálló nemzeti képet erőltette minden irodalmár, de én kiegyeznék egy békésebb nemzeti himnusszal, ami az átlag polgár számára is elérhető dolgokról szól (ha magyarnak akarod magad érezni akkor tanulj, dolgozzál, fizess adót, vagy mittudoén).