Édes Anna miket élt át amíg Korneléknál volt?

Édes Anna a legtökéletesebb cseléd. Régi helyétől nehezen válik meg, ösztönösen tiltakozik az új hely ellen. Vízyné, a jómódú polgárasszony „idomítani” akarja Annát. A lánynak fel kell adnia egyéniségét, el kell tűrnie a megaláztatásokat, a gúnyolódást. Életébe boldog perceket a Jancsival való kapcsolata hozott, ezért fájdalmas annyira csalódása. Anna olyan helyzetbe kerül, amelyből nincs kiút, nem engedik, hogy felmondjon gazdáinak, és házassági szándékát is keresztül húzzák. Gazdái meggyilkolása előtt óriási vihar dúl lelkében, megrémül az az érzése, hogy őt támadták meg. Nem tudja, miért vitte véghez a gyilkosságot. Lázadása ösztönös, öntudatlan. Gyilkos és áldozat egyben. Moviszter doktor az egyetlen, aki felismeri, hogy Anna tette szükségszerű volt. Meg akarta menteni embersége maradványait, szuverenitását.

Vizyék a kor jellegzetes típusai: a kisszerű hivatalnoklét, a karriervágy, az úrhatnámság, a rangkórság irányítja tetteiket. Vizy Kornélt csak a politika érdekli. Jól jellemzi őt az első jelenet, amelyben lyukas nadrágban fogadja (az előző rendszerben miniszteri tanácsos volt) és Ficsor elvtársnak nevezi a házmestert, akivel még kezet is fog (a kommün idején jött divatba, írja ironikusan Kosztolányi). Életének legnagyobb eseménye, amikor minisztériumi helyettes államtitkárnak nevezik ki. Érzelmi élete nincs, feleségét már rég nem szereti, kérdés, szerette-e egyáltalán valaha. Kapcsolatuk hideg és üres, nyoma sincs a házastársi érzésnek, a férj „udvariasan és finoman, de folyton csalja az asszonyt”. Halála inkább véletlenszerű és nem törvényszerű, Anna nem gyűlölte őt.

Vizyné állandóan rosszkedvű, gyűlölködő teremtés, monomániás. Mindentől és mindenkitől elidegenedett; miután elvesztette gyermekét, évekig szanatóriumban élt. Viselkedése kompenzáció, az elszenvedett fájdalom keményítette meg a lelkét. Vizyné babonás, és spiritiszta szeánszokra jár. Egyetlen dolog tudja csak lázba hozni, egy új cseléd, hiszen a jelenlegivel folyton elégedetlen.

Beteges viselkedésével gyötri cselédeit, mintha nevelési kényszere lenne. Rabságban tartja alkalmazottait, a hiányzó és pótolhatatlan anyaság paranoiás tünetei észlelhetők rajta. Anna majdnem megfelelő áldozat, hiszen a gyermek- és felnőttkor fordulópontján áll, épp Vizyéknél lépi át a kritikus határt. Tette a zsarnok fensőbbség elleni ösztönös lázadásnak is tekinthető. Igaz, végletesebb, mint a szülő-gyermek időszaki konfliktusa. De maga a helyzet is tragikusabb annál.

Patikárius Jancsi az üresfejű ficsúrok, a jellegtelen és jellemtelen fiatalemberek életét éli. Kallódó, felesleges ember. Személyiségét és érdeklődését csak felszínes dolgok kötik le. Ironikusan jellemzi Kosztolányi, amikor arról ír, hogy bőröndjében csupán két könyv lapult, Karinthy FrigyesÍgy írtok ti című műve és egy „dióhéjnyelvtan”: Egy óra alatt angolul.

Ő a regény egyik kulcsfigurája: érzéketlensége döbbenti rá Annát kiszolgáltatottságára. Egy pillanatra ugyan mindkettőjüket elragadja a szerelem, de Jancsi a társadalmi különbség megalázó álarca mögé bújva hidegen elutasítja a lányt (igazán csak a testére vágyott), míg Anna számára újabb menekülési út zárul le a kapcsolat megszakadásával.

Jancsi eltűnt a városból, sőt az országból is, Bécsben élt kétes körülmények között. 1920. február 16-án újra Pesten van, egy esti mulatságon megvallja barátjának, hogy cseléd szeretője volt. Mielőtt visszautazna Bécsbe, maradék idejét egy utcanő társaságában tölti.

A gyilkosság előtti este (Vizy Kornél helyettes államtitkári kinevezése alkalmából rendezett estélyén) Anna az ajtórésen át látja, hogyan udvarol Jancsi Moviszter fiatal és szép feleségének. Ez a látvány mélyen felkavarja, döntő tényezővé válik az éjszakai tett szempontjából.

Egyedül Moviszter doktor ismeri fel, hogy Anna tette szükségszerű volt, ha meg akarta őrizni – öntudatlanul is – emberi méltóságát. Álláspontja közel áll az író eszméihez. A doktor passzív humanizmusa az egyéniség jogainak megvédésére irányul. A szenvedő emberek iránt érzett szeretet szánalommal tölti el, de képtelen a cselekvésre, mert nem bízik a rossz ellen vívott küzdelem sikerében. Ez szkeptikus, szemlélődő magatartásra kényszeríti. Nem hisz az emberiség megváltásában, de bátran kiáll a szenvedők és elesettek mellett. Álláspontját az „úri társaságban” meg nem értés, közöny, sőt elutasítás fogadja. Kissé anakronisztikus figura, éppoly magányos, mint Anna. Druma „öreg bolseviki”-nek nevezi, pedig valójában ő az egyetlen érző szívű ember. Nézeteit jól érzékeltetik a tárgyaláson elmondott szavai: „Embertelenül bántak vele, cudarul bántak vele.”

Druma energikus, fiatal ügyvéd, ő is karrierista. Jellemző, hogy amikor a tárgyaláson Anna ellen vall, a leány tettét politikai indíttatásúnak vélte, „a bolsevizmus utolsó kilengését” látta benne. A huszadik fejezetben (1922-ben járunk) már a ház gondnoka, Vizyék lakásában lakik családjával (három gyermeke van), sikeres ügyvéd, és azt fontolgatja, hogy indul az országgyűlési képviselő-választáson (pótválasztáson jelölteti magát olyan kerületben, ahol nincs ellenjelölt).