Mória földjén mire gondolhatott Ábrahám?

Mória földjén mire gondolhatott Ábrahám?

Nem tudom, hogy a kérdéseddel az áldozatát megelőző időre gondoltál?

”Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit olyannyira szeretsz, Izsákot. Menj el Mórija földjére, és mutasd be égő felajánlásként az egyik hegyen, melyet majd kijelölök neked” (1Móz 22:2).

Vagy az azutáni eseményekre gondoltál?

”Ám Isten angyala kiáltott neki az egekből, ezt mondva: Ábrahám, Ábrahám!, mire ő így felelt: Itt vagyok! Az angyal így folytatta: Ne nyújtsd ki kezed a fiú ellen, és ne tégy ellene semmit sem, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, mert nem tagadtad meg tőlem a fiadat, az egyetlenedet.” (1Móz 22:11, 12).

Azt nem árt tudni, amit Isten közvetlenül feltárt Ábrahámnak igaz volt, Ábrahám mégsem értette meg pontosan, hogyan valósítja meg a szándékát a Teremtő. De továbbra is hitet gyakorolt és várt Isten további felvilágosítására. Hasonlóképpen, amikor az ÚR megparancsolta neki, hogy áldozza fel fiát, Izsákot a Mória hegyén, Ábrahám nem tudta pontosan, mi lesz ennek a következménye. De hitt abban, hogy Isten képes magot támasztani Izsák által még akkor is, ha ezért fel kell támasztania a halottak közül (Zsidók 11:17–19).

Hogy mire gondolhatott Ábrahám az csak Ő és a Isten tudhatta, ám mikor Ábrahám megérkezett arra a helyre, melyet Isten kijelölt neki. Gondolj bele, milyen szívet tépő lehetett, amint megkötözte Izsák kezét és lábát, és lefektette arra az oltárra, amit saját maga épített. Milyen gyötrelmes lehetett Ábrahámnak felemelnie a kést, hogy megölje a fiát! Sok mindennel nem volt tisztában és nem értette mire jó, miért adta Isten neki idős korása Izsákot, ha most meg elveszi?! Ha elveszi tőle, feltámassza?! Gondolom, hogy hasonló kérdések és érzések gondolatok futottak át rajta. Képzeld el, mit érezhetett Izsák, mialatt ott feküdt az oltáron, és várta az éles szúrást, amely véget vet az életének. Isten angyala épp időben állította meg Ábrahámot.

Amit Ábrahám és Izsák tett, segít megérteni, hogy mit érezhetett Teremtő Atyánk, amikor megengedte, hogy meggyilkolják a Fiát. Az, hogy Izsák együttműködött Ábrahámmal, jól mutatja, hogy Jézus hajlandó volt szenvedni és meghalni értünk, váltságul adva magát, életét minden emberért!

Miután az angyal leállította Ábrahámot, mire gondolhatott? Ezt is csal Ő és Isten tudhatja.

A 1Móz 22:11-es vesében: Isten angyala kiáltott neki az egekből, ezt mondva: ”Ábrahám, Ábrahám!”, mire ő így felelt: ”Itt vagyok!” Ebből az itt vagyok! feleletből érezhetjük, hogy várt valamire, hátha, mégsem kell megtennie. A gondolataival, érzéseivel magába fordulva egyszer csak valaki kiszakította ebből az érzelem körből és feltehetően kicsit megijedve, és megkönnyebbülve eszmélt fel a felszólításra. Gondolhatta azonnal, egy kis haladék, vagy kitudja mit akar tőle az Isten.

Mikor megtudta a jó hírt, nem kell egyetlen fiát feláldozni, (1Móz 22:12) bizonyára nagy kőeset le a szívéről.

Mikor másodszor is megszólalt az angyal a 1Móz 22:16-18-ban, közöltek hallatán bizonyára jóérzés foghatta el öröm, hála járhatta át szívét. Nem csak mert, nem kellet fiát feláldozni, de még ígéretet is kap, hogy megsokasítják az Ő magvát, mint az egek csillagait, és mint a homokszemeket a tengerparton; és az Ő magva birtokba veszi ellenségeinek a kapuját. És az Ő magva által nyer áldást a föld minden nemzete, mert hallgatott az Isten szavára. Öröme és tiszteletének jeléűl: ”És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét a Gondviselés Istenéről Jehova Jirének. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés”. (1Móz 22:14 Csidei Katalin)

Lefelé a hegyről és hazafelé bizonyára szintén sok gondolat kavaroghatott a fejében, de már nem a fia feláldozását terhelőek. Egy ígért jövő amiben az Ő által megígért Mag lesz a megmentés mindenki számára, aki Jézus.

Nem tudom, hogy pontosan mire gondoltál a Móri földjével kapcsolatban?

Ha nem is túl röviden, de ezek jutottak eszembe.