Hogy kell elemezni Bánk bán monológját? Én nem tudom mit lehetne írni róla

BÁNK BÁN (eléjön a rejtek-ajtóból meztelen fegyverrel; magán kívül

sok ideig tipeg-topog).

Hogy e tetem fagyos, hogy e szemek

Vakok, hogy e fülek dugúlva nem

Valának! - Egy királyné és - Melinda -

Oh, oh!

(Hidegülve.) Megént lehelhetek, megént,

És érzem azt, hogy élek. A homály

Eloszla - megvirradt - felébredék.

Irtóztató kilátás a jövő

Nappalra! - Vond ki lelkem, most magad

Azon setét ködből, mely eltakarta

Előled a világot s emberi

Vak bízodalomba szőtt! - És ilyen asszony

Őriz meg, oh magyar hazám? Hah, egy

Fertelmes asszony, kit, hogy ördögi

Érzésiben ne lephessen meg a

Jobb ember, érthetetlenül beszéli

Kétféleképpen gondolatjait. -

De hát Melinda! oh! hát a haza!

Itten Melindám, ottan a hazám -

A pártütés kiáltoz, a szerelmem

Tartóztat. - Énrám bíz a szúnnyadó

Gondatlan - énrám tevé le a

Szegény paraszt elfáradt csontjait:

Nem vélik ők a zendülést, mivel

Bánk a király személye - esküszöm

Meg is fogok felelni ennek, és

Habár tulajdon síromon fog is

A békességetek virágzani. -

Szedd rendbe, lélek, magadat és szakaszd

Szét mindazon tündéri láncokat,

Melyekkel a királyi székhez és

A hitvesedhez, gyermekidhez, oly

Igen keményen meg valál kötözve!

Úgy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a-

Midőn az alkotó szavára a

Reszketve engedő chaos magából

Kibocsátja. - Két fátyolt szakasztok el:

Hazámról és becsületemről. A

Bocsánatot hörgés közt is mosolygom,

Ha ölettetésem ezekért lészen! - Egy

Mennykőcsapás ugyan letépheti

Rólam halandóságom köntösét: de

Jóhíremet ki nem törölheti.