Elbeszélés, végén egy nem várt fordulattal?

Felvesznek az egyetemre, álmaid szakjára (állami ösztöndíjjal), hogy végre valami olyat tanulj, amit igazán szeretsz - a hobbidat, aminek már 12 éves korod óta nekiszentelted az életed.

Két-három félév után rájössz, hogy k_rvára nem fogod vinni semmire azokkal az ismeretekkel, amiket az egyetemen tanulsz, de legalább küzdhetsz azért, hogy a kettesed meglegyen, hogy ne rúgjanak ki. Csúszol is két évet. A szüleid pedig azt mondják a szemedbe, hogy soha nem fogod vinni semmire az életben; hogy beleválasztottál egy olyan szakba, amivel esélytelen elhelyezkedni.

Aztán amikor a kilencedik félévedet csinálod az amúgy hat féléves képzésen, nem sikerül a hatodik vizsgád sem a legeslegutolsó tantárgyadból, ami a diplomától elválaszt téged, így a vizsgaidőszak végén (ez fontos infó, még van négy nap a vizsgaidőszakból) ki fognak rúgni, ha nem csinálsz valamit. Ha pedig kirúgnak, nem elég, hogy diplomád nem lesz, de visszafizethetsz két és félmillió forintot a szeretett hazádnak. Igaz, hogy ebből a tárgyból négy vizsgaidőpont van erre a félévre, de csak három vizsgát vehetsz fel egy félévben - mellesleg erre a félévre megvolt a három. Elmész, kikönyörgöd a tanárnál, hogy a hatodik vizsgára beírt eredményedet törölje, hogy megírhasd a negyedik időpontban, és az így született hetedik vizsga eredményét a hatodikra írja be. És ezen a vizsgán is megbuksz. Ezt totál megszívtad. Mélypontra kerülsz, átsírod az egész éjszakát, de aztán erőt veszel magadon és eltökéled, hogy te ebből a helyzetből ha a fene fenét eszik is, ki fogsz vergődni.

Akkor támad a nagy gondolat - "ez egy sávos tárgy valójában". Bizonyos sávos tárgyakat lehet helyettesíteni más, korábban teljesített szabadon választható tárggyal. Csakhogy azt a tárgyat, amit te megcsináltál, már akkor sem fogadták el ennek a helyére, amikor azt felvetted. De legendák mesélik, hogy valaki mégis el tudta fogadtatni. Elmész a sávfelelős tanárhoz, leadod nála a tárgyelfogadási kérelmet. Másnap este olvasod az e-mailt, hogy a tantárgyat nem fogadták el. Még jobban összetörsz. Ezúttal annyira, hogy egy porszívóval is össze lehetne szedni téged. De egy tippet kapsz még a haveroktól - "menj el a dékánhelyettes fogadóórájára holnap". Másnap így is teszel. Igaz, hogy jól leb_sz téged, hogy miért voltál ennyire idióta, de ekkor csoda történik - felülbírálja a sávfelelős tanár döntését, elfogadva az említett helyettesítő tantárgyat. Életed legnagyobb harcából kerültél ki győztesen. Még aznap abszolválnak, így előbb kerül be a Neptunba az, hogy teljesítetted a követelményeket, mint az, hogy kirúgnak az egyetemről - így utóbbi érvénytelenné válik.

Mivel a záróvizsga időszakról lemaradtál, van egy fél éved tanulni a következő időszakra - de te annyira belefáradtál a küzdelmekbe, hogy sz_rsz az egészbe. Ha sikerül, akkor jó, ha nem sikerül, akkor lehet még próbálkozni kétszer. Közben a LinkedIn profilodnak hála, ajánlatot kaptál egy cégtől, ahová szeretettel várnak azzal a fizetéssel, amennyivel te elégedett vagy (nem mellesleg többet keresel nettóban, mint a szüleid összesen). Elmész államvizsgázni azon a reggelen. Előtte biztos, ami biztos, kivettél 5 szabadnapot, hogy tanulás helyett a kedvenc sorozatodat nézhesd zavartalanul. Kihúzod az egyikét azoknak a tételeknek, amikről azt hiszed, hogy el tudod kezdeni. Írsz is két oldalt magadnak a szóbeli feleletedhez, természetesen köze nincs a témakörből kiválasztott kérdésekhez, de a tanárok ezúttal nagyon elnézőek és segítőkészek (azaz súgnak neked vizsgán). Fel sem tudod fogni, hogy mi ez a viselkedés náluk, hiszen korábban szanaszét sz_patott mindegyikük. De végül négyes eredmény virít az okleveledben. Ez az a pillanat, amikor realizálódik benned, hogy eljött a békés, nyugodt élet ideje. Amikor már semmin sem kell aggódnod. Felnőtt ember lettél. Független. Munkád mindig lesz, mert tudod jól, hogy kiváló szakember vagy, és ezt a cégnél is elismerik. És boldogan élsz, amíg meg nem halsz - ami az idióta apád szerint 26 évesen fog bekövetkezni.

Megtörtént eset alapján.

24/F ex-programtervező informatikus