Az normális, hogy várom a suli kezdést?

Hát azért, ha komolyan vennénk e kérdést, akkor további búvárkodásra volna szükség.

Például, ha az ember kollégista, és a legjobb haverjai is azok, netán van egy jó kiállású ellenkező nemű valaki az iskola városában, akkor jogos, hogy várja, hiszen a nyár barátok nélkül telik. Az ember még szeretheti is a képzés azon tárgyait, amiért oda jár (mondjuk ez sosem árt).

Másfelől meg, a nyár az egy isteni évszak olyan tevékenységek végzésére, amik csak nyáron végezhetők jól. Kirándulás, strandolás, óvatos napozás... Kilencig alvás... Hát, én még a hűvös szobában olvasást is ide sorolom. :) Ha valaki ezek közül egyiket sem tudja csinálni, egyiknek sem látja értelmét, egyikre sincs pénze - na, az viszont nagyon szomorú. Pláne az az eset, ha csak rajta múlik.

Én elvileg estire fogok járni, egyelőre még a ponthatárok kihirdetését várom, utána a sulikezdést.

Egy gimis esetén mondjuk meglepődök, ha várja, de mondjuk a haverok, az ökörködés, bulik miatt meg lehet érteni.

Strogoffnak:

A nyarat, mint évszakot nemigen szeretem.

Túrázni nyáron a legrosszabb (én szoktam télen), szabadban sportolni se lehet úgy, a strand engem nem hat meg annyira, a napozást 5 perc után unom.

Idén személyi és pénzügyi okokból se voltam még strandon és ezt nem tartom szomorúnak.

Hát én sose vártam. Most végeztem a gimivel, megyek estire, ezt sem várom, de kicsit érdekel milyen lesz ez a szakma amit választottam, és hogy mennyire lesz kibírható egy teljes pasi osztály. Ugyan fiú osztályba jártam gimiben is, de ezek már felnőttek lesznek mindannyian, persze tudom, hogy a legtöbbjük soha nem nő fel, de lehet nem nézik majd jó szemmel azt, jogy fiatal lánykènt férfi szakmàra adtam a fejem.

Válasz a kérdésedre: Ha szeretsz tanulni, normális. Ha ott vannak a legjobb haverjaid, akikkel minden nap jó buli, normális. Ha szereted az osztályod, akkor is. Ha most kezdesz új sulit, akkor is. Ha minden szar, de te mazochista vagy, akkor is normális, igen.

"és ezt nem tartom szomorúnak"

Lehet, hogy túl elvont voltam neked, megkísérlem világosan fogalmazni: az igen szomorú, ha valaki nem tudja elfoglalni magát olyan tevékenységekkel, melyek örömet okoznak.