Vidékről elkerülő pesti egyetemisták milyennek tartjátok a fővárosi életet és a sulit, ahol tanultok?

Kb 200 km-es távolságból érkeztem Pestre 2 évvel ezelőtt, albérletben, de 1-2 hetente hazajárok hétvégére, plusz minden őszi-téli-tavaszi szünetben. Nagyon szeretek hazajárni, hiányzik a családom, a városom, az otthoni ismerőseim, de Pesten is szeretek lenni.

Nekem tetszik, hogy a 2 milliós Pest teljesen más, mint az én 50 ezres városom, még az is tetszik hogy annyi ember van mindig az utcákon (mondjuk én mindig szorongtam kicsit az üres utcákon, még napközben is), tetszik hogy ha boltot keresek, kb 1 perc gyaloglással biztos, hogy találok egyet, tetszik hogy itt sokkal több a lehetőség akár vásárlásra, akár szórakozásra (színházak, koncertek), tetszik hogy akár naponta sétálgathatok olyan helyeken, mint pl. Lánchíd, Parlament, budai Vár környéke... ugyanakkor parkokba is kimehetek, ott a Városliget, Margitsziget, Népliget... :)

Tetszik, hogy nagyon sok új embert ismertem meg az egyetemen, akikkel hasonló az érdeklődési köröm. Sokat járunk akár csak kávézni (/teázni), beszélgetni suli után, de ha valami programot szeretnék esténként (buli, vagy színház, vagy esetleg sportolás), mindig van valaki, aki szívesen eljön velem.

A sulit jobban bírom mint gondoltam, nem szakadok bele (pedig nem egy könnyű szakra járok), csak a vizsgaidőszak igazán húzós, évközben sok a szabadidőm.

Szóval én szeretem Pestet és az ottani életemet, de mindig nagyon örülök annak is, ha itthon lehetek. Annyira más a kettő (a város is, meg maga az életstílus is amit folytatok), hogy mintha teljesen más "világban" élnék itt és ott :) Pest: suli, sok új barát, rendszeresen ismeretlen arcokkal találkozás, jó kis esti programok, színház, buli, hajnalig tartó beszélgetések, albérlet, barátnővel lakás, önállóság. Itthon: anya, apa, testvér, régi, megszokott szobám, a sok könyvem, a személyes cuccaim amiket nem vittem fel Pestre, újra gyerek lehetek kicsit, főznek, mosnak rám, sokat beszélgetünk, találkozom a régi barátaimmal, mert hiába szereztem sok újat egyetemen, azért milyen jó a régi sulis sztorikon, a kamaszkori csínytevéseken röhögni :)

Szóval én mindkettőt szeretem. Jó így az életem. :)