Ugye ez már örökre elúszott? Semmi esély?

Gimiben nagyon biztos voltam benne, hogy milyen irányban akarok továbbmenni és sziklaszilárdan tudtam, hogy mi érdekelt. Még az egyetemi éveim alatt is. Ebben az utolsó egy évben viszont megváltoztam. Lassacskán, de arra jutottam, hogy valójában még jobban jártam volna ha mást tanultam volna.

Nagyon későn döbbentem rá az egészre, már 5 évet elvégeztem az egyetemen, ráadásul államin. Nem haszontalan a szakom, de mostani fejjel teljesen más irányba mennék.

Mindig a humán tárgyakra és idegen nyelvekre koncentráltam. Gyakran sajnálom magam, hogy nem reál irányba indultam. Régen utáltam a biológiát, a kémiát se szerettem de most már érdekelne, őszinte szívből jövő érdeklődésből tanulnám. Azt hiszem, hogy valamilyen szinten elrontottam az életem. 24 éves vagyok és elment az állami féléveim nagy része. Azok a szakok, amik engem legjobban érdekelnének, azok majdnem mind csak nappalin vannak, szóval ha el is kezdeném, dolgozni nem tudnék mellette. Azt hiszem az orvosit, a gyógyszerészetit vagy legalább a biosz szakot kellett volna megpróbálnom, dehát régen nem érdekelt és amúgy kishitű is voltam.

Irigylem azt, aki simán elvégzi levelezőn, amit szeretne, de sajnos orvosit, gyógyszerészetit, molekuláris biológiát és ehhez hasonlókat így nem lehet.

Ha most 24 vagyok és még dolgoznom kellene meg pénzt gyűjtenem pár évig, akkor már lennék mondjuk 30 éves mire el tudnám kezdeni és ha mondjuk 5 vagy 6 évig tanulnám, akkor ugyebár 35-36 lennék, mire be tudnám fejezni. Ha meg kutatni is szeretnék vagy PhD-munkát végezni, akkor azt mire elkezdeném, szintén öregnek számítanék. Közben valahogy haladni kellene az élettel is, például gyűjteni saját házra vagy hitelt felvenni, de hogy lenne pénzem mindenre? Gondolom sehogy. És akkor hozzájön még az, hogy bizonyára nem is szívesen vennének fel dolgozni ilyen korban.

Vannak levelezős képzések, amik az eü-ben és reálosabb területen hasznosíthatók, például van ápolói meg pszichológia levelezőn, de amiket korábban felsoroltam, azok jobban érdekelnének.

Ugyan hitel is létezik, de ha fel is vennék hitelt, azt valamiből vissza is kell fizetni. Meg ott van a saját ház kérdése, amit említettem.

Mondjak le teljesen az álmaimról és maradjak meg a humán dolgoknál örök életemre? Vagy válasszak valami olyan szakot, ami van levelezőn, mégha nem is ez a favorit, de azért kicsit érdekel? Vagy valamilyen úton-módon oldjam meg anyagilag, mondjak le sok mindenről, szervezzem át az életem és fogjak bele egy kemény dió szakba?

A legnagyobb problémát a koromban és a pénzben látom.