Jól fizető állásotok mellett elvégeznétek a tanítói képzést azért mert az volt a gyerekkori álmotok? Vagy hagynátok inkább?

Óra adó tanár?

Csináld, persze. Nem annyira nehéz a képzés, hogy munka mellett lehetetlen legyen elvégezni, ráadásul láthatóan nem megélhetésként tekintetél rá. Ahogy írod, sosem lehet tudni, mit hoz az élet. Mi van, ha tíz év múlva közel sem azzal az anyagi megbecsüléssel fog járni a szakma, mint ma? (Szerintem előbb-utóbb ennek el kell jönnie.) Mi van, ha a másik véglet jön el, és mindenki tanító akar majd lenni, a sok jelentkező meg úgy feltornázza a ponthatárt, hogy esetleg nem is sikerül elsőre bejutni, ha majd akkor szeretnél? Vagy mi van, ha a házastársad olyan jól fog keresni, hogy nem a te béred lesz a meghatározó, ezért akár foglalkozhatsz azzal is, ami valóban érdekel? Ha megvan a végzettséged, bármikor elkezdhetsz dolgozni benne. Ha viszont mondjuk 2030 nyarán azt mondod, hogy beleuntál az addigi munkádba és szeptembertől a közeli iskolában szeretnél tanító lenni, nem mindegy, hogy akkor valóban mehetsz is tanítani, vagy pedig úgy indulsz, hogy felvételizhetsz 2031. február 15-ig a 2031 szeptemberében induló, 8 féléves képzésre, ami után ha minden simán megy, 2035 nyarán átveheted a diplomádat és csak abban az évben szeptembertől mehetsz tanítóként dolgozni. Én még most csinálnám a helyedben, mert az idő múlásával egyre nehezebben veszi rá magát az ember.

Hát nagyon szívesen, komolyan. :) És még egy érv eszembe jutott. Talán eljön a nem túl távoli jövőben egy olyan világ, amikor sok, ma még jól fizető munkát könnyen tudunk majd pótolni emberi erőforrást nélkülözve is. Személyes példa: nekem van egyebek mellett mérlegképes könyvelő és adótanácsadó képesítésem, de az már ma is látszik, hogy csak ezekkel nem húznám ki a nyugdíjig. Akárhogy is, olyan biztosan nem lesz, hogy jó tanítókra és tanárokra ne volna szükségünk. Ez is egy érv arra, hogy ne mondj le róla.