Miért vannak ekkora pontkülönbségek a fővárosi jogi karok(elte,pázmány) és a vidékiek között ponthatárban?Mi alapján hoztatok döntést a sorrendel kapcsolatban?

A ponthatárt minden egyetemen, minden évben és minden szakon úgy húzzák meg, hogy van egy x fős, előre rögzített keretszám, s a pontszám szerint sorba rakott jelentkezők közül első x-et listába veszik, s a lista utolsó, még felvett jelentkezőjének a pontszáma lesz az alsó ponthatár.

Azoknak, akik nem budapestiek és nem is valamelyik olyan vidéki város lakói, ahol van jogi kar, a kollégium vagy albérlet jöhet csak szóba, s ezzel a megfontolással a kulturális, szórakozási lehetőségek tekintetében Budapest a legvonzóbb. Ehhez jön hozzá még Budapest és 50 kilométeres vonzáskörzetének 3 milliós lakossága, akik be tudnak naponta járni, megspórolva a szállásköltségeket. Így a jelentkezéskor első helyen a jogász-jelöltek hatalmas többsége egy pesti egyetemet jelöl meg, azon belül is a legjobb hírűnek számító ELTE-t. Ezért az ELTE-n a legnagyobb a jelentkezők száma, így csak a legjobbak jutnak oda be. Ha egy kicsit is jobbnak számít egy egyetem, akkor is elég indok ez arra, hogy első helyen a többség azt jelölje meg. A többi egyetemnek meg marad a maradék. S persze a jobb hallgatókkal könnyebb is tartani a magas színvonalat, vagyis a helyzet önmagát konzerválja. De ez minden szolgáltatásnál így működik: a legjobb hírű fogorvosokhoz bejutni sem könnyű, s persze mivel ők több pénzt kérhetnek, jobb műszereket és jobb asszisztenseket tudnak megfizetni, amelyek segítségével könnyen ráerősíthetnek a hírnevükre.

A magas bejutási pontszámon ezek alapján csak akkor lehetne változtatni, ha mondjuk az ELTE-n a keretszámot növelnék. Ennek azonban vannak fizikai akadályai, pl. az előadótermek mérete és száma; illetve kisebb mértékben az oktatók száma is, hiszen egy szemináriumon nemigen lehet 15 főnél több, s az oktatók óraszámát sem lehet a végtelenségig növelni. Ezen felül természetesen az állam mint fenntartó is beleszól abba, hogy egy adott szakon összesen évente hány hallgató képzését hajlandó támogatni, hiszen leendő munkanélküliek képzésének nincs túl sok értelme. S valljuk be: sok szak esetében az állami képzésekre felvettek száma jócskán meghaladja a szakmán belül reálisan évente elhelyezkedni képes szakemberek számát. A jogászképzés ebből a szempontból nem szélsőséges, de még így is túl sokan végeznek évente az országban az állásokhoz képest, így protekció nélkül egyáltalán nem könnyű kezdő jogászként elhelyezkedni. Szóval az államilag támogatott keretszámok növelésére nincs racionális érv.

Egyszóval bár lehet méltatlankoni, de a ponthatárok csökkenésére a közeljövőben nincs túl sok esély.