Mi volt a legnehezebb része a mérnöki egyetemnek? Melyik félév? Eleje, vége?

Mérnökinformatikusként válaszolok, ha nem probléma

A legnehezebb az volt, hogy résen kellett lenni. Én egyenesben végeztem és visszaemlékezve az első szó, ami eszembe jut a képzésről, hogy: lutri. Rengetegszer éreztem azt, hogy minden egy hajszálon múlik nálam, pedig szorgalmas és jó tanuló voltam mindig is, 4-es átlaggal végeztem.

Lutri volt, hogy van-e korábbi félévekből zh feladatsor, amiből ki tudod találni, hogy mire készülj vagy teljesen kérdőjeles az egész és vakon tanulsz. Lutri volt, hogy ki hogy adja le az anyagot, hogy kéri számon, ha felelsz, milyen napja van, ki felelt előtted, mit húzol. Lutri volt felvenni a jó oktatóhoz a tárgyat, a jó helyre felvenni a vizsgát (volt tárgy, ami minden alkalommal nehezedett), minden annyi apróságon múlt a tanuláson felül is, hogy sokszor azt éreztem, az őrangyalaim velem izzadnak le a félév során. Csomó dolog múlt másodperceken, félmondatokon, a megfelelő tippen, azon, hogy jó emberekkel legyél jóban, jó anyagokhoz férj hozzá, jól e jó helyről tanulj. Én rengeteg tárgy jegyzetét dolgoztam ki, nem kellett félteni, de tényleg úgy érzem, hogy ha nem lett volna szerencsém vagy nem lettem volna eléggé résen, simán csúszhattam volna én is. Egyszerűen olyan mennyiségű anyagot adnak le, hogy elég kemény stratégiai érzék kell ahhoz, hogy mindent megfelelően hozzon az ember és ez a része már meghaladta nálam azt, hogy lelkiismeretesen készülök. Sok dolog múlt egy-egy látszólag ártatlan döntésen. De ez csak az én véleményem.

A legnehezebbnek a szakirány előtti 3 félévet éltem meg. Az alapozó tárgyak sokfélesége, az emberek cserélődése körülöttem, az oktatás gyártósor jellege akkora hallgatói létszámnál.

Utána már jobb volt, több idő maradt egy-egy hallgatóra, felkarolták azokat, akikben volt ambíció, egy család lettünk a végére. De az eleje egy hatalmas daráló volt, ami azért volt igazán nehéz, mert következetlen és kaotikus volt, nem azért, mert minőségi és alaposan megedző. Pontosabban megedzett, de nem kifejezetten a szakmára.

Én egy másik szak után kezdtem neki közvetlenül, így a középiskola-egyetem váltás és a tanulási szokások kialakítása/időmenedzsment már nem érintett, mert megvolt a rutinom, tudtam, milyen egy egyetem. Viszont így is sok dolog volt, amit nem vettem könnyű akadályként egyáltalán. Kétszer vizsgázhattam mindenből összesen, ez is nagyon nyomasztó volt. Az aláíráspótló zhkon már esélytelen volt átmenni szinte, szóval ott is 2 dobásunk volt... Nagyon oda kellett figyelni, hogy ne rontsd el mindkettőt.