Miről szól József Attila: Baál című verse?

#11.

Nem.

A Jahu egy rövidített változata a Tetragrammatonnak. Illés héberül Élijáhu, ami azt jelent, hogy "az én Istenem Jahu", vagy "Istenem Jahu". A teljes Tetragrammatont túl szentnek tartották, ezért nem mondták ki egyáltalán a babiloni fogság után, de előtte sem mondogatták csak úgy akármilyen szövegkörnyezetben.

Az eredeti Biblia sehol nem írja ezt az istennevet. Ahogy írtam privátban: a jehovista Biblia egyértelműen hamisított, átírt, hamis. Az eredeti szövegben soha nem szerepelt ez az istennév. Mindig vagy Elohimnak, vagy El Shaddainak, vagy pedig Tetragrammatonként szólították Istent. Nem véletlenül létezett az úgynevezett dokumentarista hipotézis, vagy négy forrás elmélet, mivel a Tórában vannak elhatárolható részek, ahol Elohim, illetve ahol Tetragrammaton. Bár ez a történet így azért nem kerek, mivel a J szerzőnek tulajdonított írásokban is többször szerepel az Elohim istennév. Erre volt egy új elmélete Umberto Cassuto bibliakutató, rabbi, történész, régésznek, miszerint volt egy régebb óta (Kr. e. 900-800) létező alap, amit később egyéb hagyományokkal kibővítettek különböző forrásokból.

#14.

Ez egy személynév. Egy ember neve.

Az el itt köznévi formában szerepel, bár lehet tulajdonnevesült köznévi alakban is (ahogy a magyarban is tulajdonnévvé változott köznév is lehet az Isten, ha bármelyik monoteista vallás istenéről beszélünk, hisz abban az esetben egyértelmű, hogy kire gondol az illető, de a monolátrikus vallásoknál sincs ez másként). Olyan, mint mondjuk Eliquoza, ami azt jelent, hogy "Istenem Quóza/Quósz". Ilyen név az edomitáknál volt.

Sehol nem használja az El és a Jah nevet egyszerre a Biblia.

El Shaddai és Jahu kétségtelenül ugyanaz az Isten, más nevein a Bibliában. De ettől függetlenül voltak más istenségek is, akiket más nyelveken ugyanezen névvel tiszteltek. Az El egyébként eleve többjelentésű szó. Jelenthet istenséget, jelenthet erőt, jelenthet, megingathatatlant, erőst és jelenthet bálványt, vagy akár bálványszobrot is. Az El egy tisztség is volt az ókori közel-keleti vallásokban. Például El Bétel. Ez szintén egy bibliai neve Istennek, és Bétel egy hely volt, ami azt jelenti szó szerint, hogy Bétel Istene. A Baál is lehetett egyébként egy tisztség, nem csak Baált (Baál-Hadadot, vagy karthágói föníciai nyelven: Baál-Hammont) jelenthette. Baál-Zebub, Baál-Pheor... Ezek mind helységnevek, pontosabban hegyek nevei voltak, amelyekben lakó istenséget nevezték így. Konkrétan "Pheor hegy Ura".

A közel-keleti népekre jellemző volt, hogy az isteneiket közneveket tulajdonnevesítve nevezték el. Kothar wa Khasis például az ugariti panteon kovácsistene volt, és a neve azt jelenti, hogy "Ügyes és Okos". Baál urat vagy férjet jelent. A Jám tengert. A Mót halált. De nem volt másként a mezopotámiai panteon isteneinél sem. Az il, vagyis a köznévi isten szó az ott élőknél is felbukkant tulajdonnevesült változatban egy istenség neveként, akinek a neve szerepel Babilon nevében is (Il isten kapuja).