Egyetértenél azzal, hogy kamerákat szereljenek minden osztályterembe az iskola zaklatás megfékezése érdekében?

Én egyetértek.

Magyarázat: A munkahelyek többségében is van kamera. Sőt aki gépen dolgozik, még azt is látják hogy milyen billentyűket ütöttél le egymás után. Szerintem ez nem lenne nagy probléma, ha így korlátozni esetleg szabályozni lehet az ügyet.

Az iskolai zaklatás valós probléma, de ezt nem látom rá jó megoldásnak. Ha így lenne, a bully gyerekek egyszerűen minden ilyen cselekedetüket áttennék a WC-be vagy az iskolaudvar azon szegletébe, amit esetleg nem lát kamera. Kamerázzuk be akkor a mosdókat is? Nem, ez nem jó terv.

"a tanár meg végül letudja annyival, hogy "Mind a ketten hagyjátok abba""

Itt látom a nagyon komoly problémát, ezen nem a kamera segít, hanem az, ha a tanároknak nem lesz teljesen mindegy, hogy bántanak-e valakit az iskolában vagy sem...mert ne legyenek illúziói senkinek, őket ez ma rohadtul nem érdekli, nyugodtan dőlnek hátra, hogy úgysem tudnak semmit sem tenni ellene. Szerintem ez nem így van, és az egyik legfontosabb feladatuk is ez lenne. Ha a sok Type-C a probléma (sok helyen tényleg erről van szó), ott meg nem túlzás az iskolaőr alkalmazása, aki akár fizikai erőfölényét is használva tud fellépni az igazán problémás esetekben. A kamerával ezzel szemben azt érjük el, hogy a személyiségi jogok sérülnek, miközben a zaklatás kérdése érdemben semmit sem változna, nem tudnám ezt az ötletet támogatni.

Ez az osztályrend fenntartásához lenne megoldás, nem pedig a bullying ellen.

Egyrészt a gyerekek kreatívak: nem lehet bántani egymást az osztályba? Sebaj, ott a tornacsarnok, ott az udvar, a folyosó, a wc.

Emlékszem mikor kollégista voltam gimibe, bekamerázták az udvar azon szegletét ahova cigizni jártak a diákok. Mit csinált valamelyikünk? Összebarátkozott a portással és ott ült sokszor, majd szépen kitanulmányozta mely az udvar azon szeglete amit nem lát be a kamera (mert ugye a portán látni lehetett a kamerafelvételeket. Hiába volt mozgó kamera, megtalálták a következő cigiző helyet a srácok.

A másik hatalmas probléma, hogy a zaklatás már nem csak a fizikális térre terjed ki hanem az internetre is. A legtöbb gyerek pedig nem ismeri a jogait, nem tudja, hogy ha felnyomják őt az internetre akkor tud(hat) tenni ellene. Vagy nem tudja, hogy a zaklatás, levelek valóban bűnök.

Szóval az osztályterem kamerázottsága nagyon kevés.

A megoldás (egy része) ott kellene kezdődjön, hogy a pedagógusokat ÉS A SZÜLŐKET IS felkészítsük ilyen helyzetek kezelésére.

Sajnos hiába van jó pedagógus ha még a szülő háborodik fel, hogy a gyereke zaklat másokat.

#2. Az egy elég nagy különbség, hogy ott felnőtt emberek vannak, akik szabadon dönthetnek az életükről. Például bármikor mondhatják azt, hogy a továbbiakban már nem kívánnak az adott helyen dolgozni, vagy már az állásinterjún is mondhatják azt, hogy ezek a feltételek számukra elfogadhatatlanok és viszlát. Ezzel szemben egy gyerek lehetőségei és belátása is sokkal korlátozottabb, jellemzően nem is ők hozzák a saját életükre kiható érdemi döntéseket, ezért (is) kell őket fokozottan védeni. Minden nap és minden tanórán egy bekamerázott osztályteremben ülni szerintem kifejezetten feszélyező érzés lehet, még akkor is, ha egy idő után megfeledkezem róla és ismét merek "természetesen" viselkedni.

Ugyanakkor megértem a támogató érvelést is, hiszen lehetnek olyan problémás iskolák is, ahol valóban átbillenhet a mérleg nyelve és a személyiségi jogok sérülése kisebb mértékű, mint amennyit a biztonságérzethez hozzáadhatna a tantermek bekamerázása. Ez esetben viszont jó, ha erről a tanárok, és a szülők együtt döntenek.

A bántalmazást nem fogja megakadályozni. Hányszor maguk a bántalmazók veszik fel a bántalmazást és osztják meg, illetve a kamerás tömegközlekedési eszközökön is simán megy a késelés. Verbális bántalmazást meg pláne nem látsz kamerán.

Ellenben engem nagyon zavarna, hogy minden lépésem kamerázzák. Én a munkahelyi kamerázással is csak nagyon korlátozottan értek egyet, pl nálunk bizonyos nagyértékű gépeket tartalmazó helységben van és az érthető is, de ha irodai munka közben kamerával vennének, viszontlátásra lenne gyorsan. Még jólesően segget vakarni sem tudnék, és ki tudja mivel élnének vissza.

#4. "A kamerákat az osztályban/folyosón azért tartom jó ötletnek, mert így legalább lennének olyan helyek ahol a bántalmazott diák biztonságban van, vagy ha mégis bántják akkor a tetteseket felelősségre lehet vonni."

Megintcsak: ez sajnos még mindig nem akadály. A tanórákon ott a tanár, az én időmben (10+ éve) mindig volt minden folyosón felügyelőtanár a szünetekben is. Ezekben az idősávokban nem bántják egymást a gyerekek, ez kamera nélkül is megy. Ha van iskolaőr, akkor a tanárt sem merik a hatszorbukott gyerekek, mert oda lesznek nyomva a falhoz. Ugyanakkor a WC-kbe a felügyelőtanárok sem néztek be soha és csomószor az volt, hogy sok gyerek nem mert a szünetben elmenni pisilni, hanem óráról ment ki (már ha kiengedte a tanár, mert persze mindig volt, amelyik nem tudta, hogy miről van szó és elkezdett szívózni ezekkel a srácokkal, hogy miért nem tudták elintézni a szünetben, hát nagyjából eddig terjed az átlag pegagódus-IQ sajnos), a lányok meg inkább azt csinálják, hogy egész nap nem isznak egy kortyot sem, hogy ne kelljen az iskolában pisilniük, ami egy brutálnagy egészségügyi kockázatot is jelent. Mindezeken nem a kamera kell, hogy segítsen, hanem elsősorban a tanári kar.

Dolgoztam egy ideig iskolába és láttam egy ilyen ügyet.

Az egyik kisgyerek bántotta a másikat és mivel gyerekek voltak, ezért nem igazán hatott rájuk a szép szó és etika magyarázás. Úgyhogy a szülőkhöz fordultunk. Gyakorlatilag azt kellett javasoljuk a zaklatott gyerek szüleinek, hogy váltsanak iskolát, mert a zaklató szülei nem látták és nem értették a problémát.

Namármost, én taníthatom a gyermeknek, hogy ne bántson másokat és próbálhatom fegyelmezni amíg vele vagyok (bár megjegyzem: a tanároknak is joga van szünethez és pisiléshez így 100%-ig EGY GYEREKRE figyelni NEM lehet), de ha közben meg otthon (az elsődleges szociális színtéren és ahol a nap nagyobb részét tölti) pont azt látja, hogy a deviancia normális, akkor én fabatkát se érek az 5-7 órás nevelésemmel amibe még tananyag is van.

A család egyébként más etnikumú volt és később még mi, tanárok is meg lettük fenyegetve. Nyilván a saját épségünk is fontos ilyen ügyekbe - bár nyilván ennél a beszélgetésnél a kamera nem lett volna rossz.

Illetve, hasonló esetekről még hallottam és olvastam is, szóval az a helyzet, hogy bármennyire is akarnék ebbe beleszólni tanárként, nem csak rajtam múlik.

A másik pedig, hogy egyes szülők baromira más lovon ülnek mint kéne és mindenért is perelni akarnak.

Mikor óvodába töltöttem a gyakorlatomat, lefürdettünk egy gyereket, mert gyakorlatilag összeszarta magát és koszos is volt mindene mikor megérkezett. Nyilván: megetettük, megitattuk, megfürdettük és felöltöztettük, illetve naplóztuk, hogy milyen állapotba érkezett. A nap végén mikor jött a szülő ő volt felháborodva, hogy a gyereke addig legyen szaros amíg ő akarja, mert nekünk nincs jogunk hozzáérni a gyerekéhez és nincs jogunk ételt adni ha azt mondja éhes... Ezek után szerintetek hogy közöljük egyes szülőkkel, hogy a gyerekének az arcából vissza kéne venni?