Nem értek azokkal a tanárokkal egyet, akik diktátalnak egész órán, vagy egy kivetítőről másoltatják a gyerekkel a szöveget. Ebbe semmi interaktív nincsen, így nehezen jegyezi meg a gyermek a tananyagot?

Létezik ilyen óra, tanulásmódszertan a neve, az iskolai lehetőségeinek függvényében különóra keretében lehet ezt tanulni.

A diktálós tanárok többsége már idősebb, nincs már bennük annyi energia, hogy interaktívan adjanak le órát.

"akkor miért nem lehet eljátszani középiskolában, hogy x tanuló egy uralkodó az osztály pedig a nép, stb?"

Sajnos nem mindig lehet "interaktívan" tanítani - a nagy osztálylétszám, az eléggé heterogén osztályszerkezet, a tanulók viselkedése, az óra hossza, a tanerő habitusa/felkészültsége/lelkiállapota, a tananyag tartalma, a tananyagi kötöttségek (majd az egyetemen meglátod, amikor több száz oldalas könyveket kell bebiflázni) ezt sajnos nem (mindig) teszik lehetővé.

#3: A másolásnak a több érzékszervre való hatás miatt van szerepe.

Egyrészt hallod, másrészt leírod, harmadrészt olvasod - így háromszoros lehetősége van a nebulónak memorizálni az ismereteket.

Ugyanilyen jelentősége van például annak, amikor egy nagyobb műből készítesz jegyzetet (lásd a már említett egyetemi példát).

Persze szép lenne az "interaktív" óra, de a fent említett tényezők miatt ez nem (mindig) vitelezhető ki.

(Én még nem válaszoltam.)

"Egyrészt hallod, másrészt leírod, harmadrészt olvasod - így háromszoros lehetősége van a nebulónak memorizálni az ismereteket." - Persze..., csak éppen nem a teljes szövegre koncentrálsz, hanem arra, hogy meg van ez az 1-2-3, 4 vagy 5 szó, jöhet a következő másik 1-2-3, 4 vagy 5 szó. De nem összefüggésben látod ezeket a szavakat. Ezenkívül sokszor gyorsan kell(ett – mert már nem tanulok) írni a tömkeleg ÚJ* szót és információt. Nem a megértésre koncentrál az ember, hanem a másolásra.

*Egy új, egy idegen szót vagy információt senki sem fog azonnal megérteni és megtanulni (elsajátítani), így teljesen felesleges azért másolni az idegen szavakkal teli szöveget – és itt most elsősorban kémiára, fizikára, biológiára, meg történelemre gondolok. Legalábbis ezekből jutottak eszembe példák. – abból a célból, hogy memorizálja, mivelhogy nem arra koncentrál, hanem például arra, hogy hogyan kell leírni azt az idegen szót (vagy szavakat).

Én már jó ideje nagyon sokat jegyzetelek – mindenről, amit számomra fontosnak tartok – saját magamnak. Nincsen senki, aki megmondaná a tempót, nincsenek idegen szavak, kifejezések stb. Vissza-vissza olvasom a szöveget és kijavítom és hozzátoldok. Így valóban hatékony az írás (meg a hozzá társuló olvasás, ismétlés). De amit az iskolákban csinálnak, annak semmi értelme nincsen, abszolút nem hatékony. A iskolákban a másolás nem tanulásra, hanem magolásra épül. Aki igazán megfigyelte már saját magán azt, hogy nem mindig könnyű új dolgokat megtanulni, és mennyi időt igényel, az látja igazán, hogy teljesen értelmetlenül "tanítanak" az iskolákban. A tanuláshoz: idő kell.

Sok tanár nem tud tanítani. Ezt tapasztalatból írom. Csak nagyon kevés – 2-re, azok közül is az egyik kiemelkedő volt – tanárra emlékszem vissza, aki igazán tudott tanítani.

A másik pedig, hogy a tanárok be vannak zárva egy szűk keretbe. Nekik nincs nagy mozgásterük, tartani kell a rohamtempót. Itt most jegyzetet készítenek és majd megtanulnják otthon. – Ez történik. Csakhogy a tanuláshoz ismétlés kell. Nem az, hogy otthon átolvasom, az elégtelen HOSSZÚ TÁVON. De nem is hosszú távra tanítanak az iskolákban. Mert ugye nem kérdezik vissza az 1 évvel korábban tanultakat. Ha visszakérdeznék, akkor ajjajj.

Nem tudom, hogy a tanárok hány százaléka veszi észre, hogy nem hatékony, amit csinálnak és emiatt semmi értelme nincsen a dolognak – a "tanításnak", de nem is nevezem tanításnak, mert nem az, ezért nevezem "dolognak". Mindenesetre van egy ismerősöm, aki tanárnak tanult, azonban ahogyan tanult, úgy meglátta, hogy semmi értelme nincsen tanítani, mert nem lehet fegyelmezni (fizikailag, valamint telefon elvevéssel) a tanulókat. Többek között ezért nincsen meg a tanárok felé a tekintély, és többek között sokan ezért nem figyelnek oda órákon és ezért nem tanulnak jól. Persze, sok más oka is van.

"tanulásmódszertan" - Néhány (3-5) évvel ezelőttig sose sem hallottam ezt a szót. Most 28 éves vagyok. Ez azért elgondolkodtató...

Kérdező! Sajnos el kell fogadni, hogy: Ez van. Nem tudunk ellene tenni.

Tanár sem feltétlenül az lesz, aki ért a tanításhoz. Sok sebből vérzik – ez az egész nem is tudom minek hívjam, mert hát a tanítás szót kellene használni, de részemről nem kapja meg ezt a szót, mert nem méltó erre a szóra, tehát – ez a dolog.

(A szerep eljátszásra nem kívánok külön reagálni.)

Kétségtelen, hogy lehetNE értelemmel tanítani, csak nem ebben a rendszerben.

Én pont az a típus vagyok aki ettől kapna agyf...

Ne érts félre a "írjatok mert diktálok"-al sem értek egyet, de kéne valami átmenetnek lenni a kettő között.

(bónusz: egyetemen volt olyan tanárom, aki kb minden 5-10 perc duma után videót nézetett meg velünk, az is halál volt)

A tanítás az pont egy olyan dolog, amiről mindenkinek van véleménye, és mindenki biztosan jobban tudná csinálni, mint az aktuális tanerő.

Én egyébként tanárként végeztem, a képzés csapnivaló volt. Így nagyjából mindenkinek a saját fantáziájára van bízva, hogy mit csinál a tanórán.

Én egy alapítványi gimnáziumban tanítottam 5 évig (aztán otthagytam, azóta is bánom, de gondolom nem kell magyarázni.) Ott a főnök mindenféle szépet leírt a Pedagógiai Programban, hogy mi hogy tanítunk. És mégis hogy? Ugyanúgy, mint az állami iskolában, kiáll a tanár, magyaráz, és ennyi. Frontális oktatás.

Ha elmondom, ő nem tudja leírni, mert nem tud jegyzetelni.

Ha vázlatot írok a táblára, azt ő nem érti, mert nem az ő vázlata, hanem az enyém.

Ha felteszem okostáblára az összefüggő szöveges magyarázatot, az uncsi.

Nekünk amúgy hívott a főnök valami tanulásmódszertan tanárt. Valami vicc volt az a nő. Alsóban tanított 20 éve, de azóta meg inkább irodában ücsörgött. És mondott egyébként valóban pár jó ötletet, de mondtuk neki, hogy tisztában van vele, hogy ez az intézmény egy gimnázium? Hogy itt egy történelemlecke 8 oldal a tankönyvben?

Mert hogy rajzoljuk le, táncoljuk el, énekeljük el, rajzoljunk gondolattérképet. És mondtuk neki, hogy igen, ezek egyébként nagyon kreatív dolgok, de! Egy tanórán a tananyagnak kb. a tizedét tudnánk ezzel a módszerrel leadni. Erre azt mondta, hogy a többit fel kell adni leckének. Ja, aha. Úgy elképzelem, hogy a Mohácsi csata című fejezet első két bekezdését versbe szedjük, lerajzoljuk, és eljátsszuk az órán. A maradék 6 oldalt meg feladom otthonra. Akkor feszítenének keresztre a szülők, azt hiszem.

Csoportmunkában amúgy nagyon jól lehet dolgoztatni egy osztályt, még nagyjából hajlandóak is rá, de szerintem ez új tananyag átadására nem alkalmas. Amit ő néz át, az meglesz, de amit a társai, az kimarad. Összefoglaló órán ez lehet egy jó módszer.

De alapvetően hiába mondja mindenki, hogy a frontális oktatás elavult, és nem köti le a gyerekeket, még mindig nincs más módszer. Csak bírálni tudják, de én azóta sem tudok ennél hatékonyabb módszerről.

2 iskolás gyerekem van. Ők azt mondták, hogy azt szeretik, ha kiáll a tanár, és értelmesen, összefüggően elmondja, hogy mi a tananyag. És bár ez úgy tűnik, hogy egy tanártól nem nagy elvárás, elég kevesen képesek rá.

A töritanár pl. a fiaméknál videókat nézet velük tanórán. Ha nem azt, akkor okostábláról több oldalas jegyzeteket másolnak. Hazajön, fogalma sincs mi volt a tanórán, semmi nem maradt meg, új ismeretként kezdheti el megtanulni.

A lányom magyartanára meg mesél, de senki nem tudja követni, hogy miről. Nincs az órának egy koncepciója, senki nem is tudja, hogy most mi a téma, miről van szó egyáltalán.

De egyébként a rendszer szétesőben van, most már ott tartunk, hogy örülnek, ha bárkit találnak, aki szakos diplomával hajlandó bemenni egy tanterembe. Minőséget nem is várhatunk el.