A tanárhiány miatt hogyan változnak az iskolai hagyományok?

Az én sulimban nincs tanárhiány. (50. hely a HVG rangsorban) Minden program ugyanúgy meg van tartva mint tavaly.

50+ fős a tanári kar. Idén 8 új tanár jött az iskolába.

Az elzavarást nyilván képletesen írtam, elnézést, ha nem jött át.

Nem, saját tapasztalatból és kollégák elbeszélései alapján is merem mondani, hogy erre nagyon húzták a szájukat, nekem volt olyan hely, ahol emiatt nem született megállapodás.

Egyébként jellemzően kevésbé a digitális eszközökkel volt a baj, bár volt olyan iskola, ahol, amikor mondtam, hogy bizonyos feladatokhoz szükségem lenne arra, hogy a diákok használhassák a mobiltelefonjaikat az órán, akkor ezt kategorikusan megtiltották. Az eszköz ott lett volna szinte mindenki kezében, párokban kényelmesen tudták volna használni, de az iskola vezetése nem engedte, mert “ez komolytalan”, ha az órán a diákok a telefonjaikat nyomkodják. Ez egészen pontosan 2015-ben hangzott el.

A nagyobbik baj a módszertannal van. A pedagógusok egyik legnagyobb problémája, hogy iszonyatosan norma követőek vagyunk, ami miatt -szerintem- az egyik legnehezebb feladat azt felismerni, hogy nem csak úgy lehet tanítani, ahogy minket tanítottak. Márpedig a legtöbbünket a klasszikus frontális oktatás módszerével tanítottak, holott ennél vannak minden szempontból korszerűbb, és főleg hatékonyabb módszerek. Ennek ellenére a legtöbb tanár, pont a fentebb említett normakövetés miatt, jellemzően ezt az oktatási formát alkalmazza, és ami a nagyobbik baj, csak ezt tartja “normálisnak”. Volt olyan kollégám, aki például előszeretettel nyúl olyan módszerekhez, mint például a tükrözött osztályterem, vagy értékelés tekintetében a gamification, és őt se szívesen alkalmazták.

Pár hónapja, mikor a mostani iskolámban felmondott, egy héten belül 3 igazgató kereste meg, köztük olyan is, aki pár éve még megmondta, hogy nem hajlandó alkalmazni, ha ilyen módszerekkel akar tanítani.

Egy kis falusi iskola ahová jár a gyerekem. Itt most az idén 5 tanitó kezdett, 1 biztos elmegy jövőre. De itt nincs tanárhiany. Egy átjár a közeli városból oraadonak. Most én is tanitonak készülök.

Én nem látom itt a tanarhianyt. Matek tanár felmondott rögtön találtak a helyére ujat

#6 sokszor nem is konkrétan a tanárhiány a probléma, hanem az a fluktuáció, amit egyébként te is említesz...

#5, szerintem az sem jó hozzáállás, hogy egy tanár egy konkrét módszertanban tanít és ahhoz mereven ragaszkodik. A helyzet követeli meg magának ugyanis a módszertant és nem a tanár dönti el, hogy ő mit használ.

Én mindig is úgy képzeltem ezt el, hogy a módszertanok csak eszközök a tanári palettán, igazából a csoportösszetétel, tananyag stb. döntik el, hogy éppen melyik módszer a megfelelő az átadásukra. Pl. egy összefoglaló órán a kooperatív csoportmódszer jobb lehet mint a frontális módszer. Akár egy órán belül különféle feladatokhoz kapcsolva lehet ezeket váltogatni.

Az sem egészséges, ha egy tanár eldönti, hogy ő márpedig egyfajta módszertanban tanít és ahhoz ragaszkodik tűzön-vízen át. A modern módszerek is lehetnek hatástalanok vagy kontraproduktívak, ha nem a megfelelő gyerekeken vagy nem megfelelő tananyaghoz stb. alkalmazzák őket. Ennek megfelelően a frontális oktatásnak is megvan a maga szerepe és létjogosultsága, bár az igaz, hogy az ehhez való merev ragaszkodás is ugyanaz a kategória, amiről én is beszélek.

#7

Teljesen igazad van, de egy szóval se mondtam, hogy erről lenne szó. Tökéletesen egyetértek veled, minden esetben az adott helyzetnek megfelelő módszert kell alkalmazni, ami függ a tananyag jellegétől, az osztálytól/csoporttól, valamint magától a tanártól is. A létező legnagyobb hiba az, ha valaki kezében a kalapáccsal mindent szögnek néz - de legalább ugyanekkora hiba, ha ezt úgy akarjuk elkerülni, hogy inkább soha nem veszünk kalapácsot a kezünkbe.

Az, hogy valaki előszeretettel használ egy módszertant, az nem azt jelenti, hogy csak azt ismeri, hogy csak azt használja, és akkor is azt használja, amikor vagy a tananyag nem teszi ezt lehetővé, vagy a diákok nem nyitottak rá. Én csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy ezen a téren -szerencsére- egyre nyitottabbak az iskolák, legalábbis egy részük.

Az iskola egy kívülről létrehozott rendszer.

Kívülről határozzák meg mit kell ott elvégezni,és ehhez mennyi munkaerő kell ? Sajnos a tanítandó anyagokra a szülőknek nincs semmilyen befolyásuk.

Ez azért is érdekes, mert az összes költséget a szülők állják az adóbefizetéseiken keresztül.

Kíváncsi volnék arra, hogy ha azt tanítanák az iskolákban amit a szülők fontosnak tartanak, akkor is volna-e tanárhiány ?