Kommunikáció és médiatudomány szakra tényleg nem érdemes menni annak, aki nem olyan "nagy dumás", vagy nem akkora nagy "party-arc" és inkább visszahúzódó vagy épp félénk?

Lehetsz vonatkerék pumpáló vagy elmehetsz a Naphoz fűtőnek is!

De a munkaközvetítő iroda majd kivetít közmunkára!

Felejtsük már el ezt a mucsaji paraszt gondolkodást a "büfészakokról".

Atomfizikusokra, Biológusokra, Kommunikációs szakemberekre, Közgazdászokra, Pékekre, Egyetemi tanárokra, bölcsészekre is szükség van, és ha valaki kommunikációt akar tanulni és ezzel akar foglalkozni (ráadásul elárulom sokkal hatékonyabb marketing szak helyett ha marketingezni akarsz) akkor csak azért menjen valaki mondjuk matemmatikusnak mert halálra akarja magát szívatni valószínűségszámítással, és hasonlókkal?

Vegyük már észre hogy az emberek az alapján választanak szakmát hogy _mit szeretnének csinálni_ az életben és nem valami beteges "melyik szakon szophatok többet" elv alapján.

Szeretem, amikor az össze kétes egzisztenciájú kültelki villanyszerelő okoskodik a kommunikáció szakos kérdéseknél.

Ezzel a szakkal akkor lehet konkrét állást találni, ha közben fel is figyelnek rád, az kevés, hogy lelkes vagy és minden vizsgád 100%-os ötös.

Amit mindenképpen ad egy kommunikáció-média végzettség: megtanulsz gondolkodni, méghozzá összetetten. Átlátod a bonyolultabb társadalmi és politikai folyamatokat, képes leszel valódi értelmiségiként reflektálni a posztmodern mediatizált közegben.

Ez persze nem minden munkáltatót érdekel, sok helyen elég, ha nem kérsz sokat pályakezdőként és még a szemetet is leviszed ha megkérnek rá, ez sajnos nem ritka eset.

Attól, mert valaki "partiarc" meg "nagy dumás", legfeljebb a kereskedelmi televízióban/rádióban tud agyatlan reggeli műsorokat készíteni, ehhez nem kell diploma. Aki médiaKUTATÁSSAL és TUDOMÁNNYAL akar foglalkozni, az inkább tanuljon meg sokat olvasni, könyvtárban gubbasztani és ha kell, értelmesen és érthetően kisebb közönség előtt megszólalni.

Kb. ennyi.