Hol a hiba az tanítási rendszerben?

Ez szerintem nem feltétlenül a rendszer hibája, minden korra igaz volt valamilyen szinten szinte az összes kérdésed. :)

Azért nem szeret senki iskolába járni, mert kötelező! Korán kell kelni, tanulni kell, készülni, figyelni órákon, jegyzetelni, ergo nem azt tehetik a fiatalok, amit szeretnének. Én sem szeretek suliba járni, pedig már egyetemista vagyok. Kiegészül azzal a történettel, hogy nem igazán szeretem az évfolyamomat, ezért SEM szeretek bejárni, még is megteszem, mert ez kell, hogy valóra váltsam az álmaimat.

Tanár ellen valószínűleg akkor fordul diák, ha a maga igazát hajtja, gondolok itt a "igaz semmit nem tanultam, de a szemét tanár, így úgy...". Persze alapvetően akad jónéhány olyan tanár, akihez nem illik a tanári pálya, ezt be kell vallani.

Hogy miért szorongnak a gyerekek? Nem tudom pontosan mit nevezünk szorongásnak. Én akkor szorongtam/szorongok, ha 0 tudással mentem suliba és tudtam, hogy ezért még kapni fogok...

A tudás meg relatív. Engem is elönt az undor bizonyos tárgyaktól, másik tárgyakon viszont iszom a tanár szavait, szívesen olvasok utána, kutatok. Gimiben pl utáltam a humán tárgyakat, míg a matekért, informatikáért, nyelvekért éltem haltam.

Kicsit a kérdéstől eltérve, az oktatási rendszer és a társadalom baromi nagy hibája, hogy valamiért azt szajkózzák a fiatalokba, hogy mindenkinek diplomásnak kell lennie, különben egy 0 leszel az életben. Ez sajnos kicsi hazánkban részben igaz is ezért boldog boldogtalan igyekszik előrehaladni, majd egyetemre menni úgy, hogy nem is érdekli az egész...

szerintem a túlságosan korlátozó szabályok tehetnek erről. valóban szükséges lehet olyan alapvető dolog mint, hogy nem adunk ki bárkinek diplomát, érettségit. teljesítsenek a vizsgáikon, persze. de meghatározni, hogy a diák üljön benn az órákon kötelező jelleggel már nem biztos, hogy szerencsés. (más lehet az eset 18 év alatt, hiszen honnan tudhatják a fiatalok, hogy nekik mi a jó, de az egyetemisták valószínűleg már el fogják tudni dönteni, hogy mi hasznosabb számukra).

ha például a diákot érdekli a tárgy, bemegy, meghallgatja az órát, tanul és átmegy. ha nem érdekli, de tudja, akkor hasznosabban is fel fogja tudni használni az idejét mint, hogy benn szenved miközben ugyanúgy átmegy a vizsgáin. ha nem érdekli és be se megy, akkor pedig kibukik a diák. ha a vizsgáztatók kételkednek a diákok tudásában, akkor egyszerűen feljebb kell emelni a lécet. de nem a szabadságukat korlátozni.

ezzel a gondolatmenettel pedig, megszűnhetne az a tömeges senki képzés amire annyian panaszkodnak, és amit a diákoknak sajnos kötelezően végig is kell hallgatnia.

Kedves 4.

az, hogy egy hallgató nem szereti egy-két tárgyát, nem ekvivalens azzal, hogy a szakot unalmasnak tartja. amennyire én tudom, a szocializmus ideje alatt az egyetemeken kötelező tárgy volt a rendszer történelmét (vagy eszméjét?) oktatni. na az unalmas lehetett egy doktornak, matematikusnak, stb.

én úgy látom, hogy mikor egy hallgató benn ül és kérdez, mire a tanár sokadszorra magyarázza el a mögöttes gondolatot- a hallgató pedig figyel és tanul- az hasznos. de nem szabad a többieket arra kényszeríteni, hogy ezt végigüljék, esetleg egy olyan tárgyra kötelezően bejárjanak amit már tudnak- például olyan középiskolából kerültek ki, ahol már tanították ugyanazt vagy annyira érdekelte a téma, hogy már eléggé beleásta magát (és ez pont nem azt jelenti, hogy nem érdekli a szak ahova jelentkezett). persze más esetek is előfordulnak, például igaz, hogy a "valódi" tanárok- és kapacitásuk- száma véges, ha pedig nagyon nagy a hallgatók száma és nem egy "valódi" tanárhoz jut a hallgató, akkor jobban járhat, ha óra helyett kinn a parkban olvassa a tankönyvet. vagy más órájára jár be. a diák maga el fogja tudni dönteni, nem lenne szükség korlátozásra.

utolsó gondolatként pedig: a vizsgán úgyis kihull aminek ki kell hullania.