"Miért" van az, hogy a felsőoktatásban lévők nagy %-a a hétköznapi életben sík hülye?

Arányaiban nincs ott több hülye. mint máshol.

És manapság nem arról szól a felsőoktatás, mint 200 éve, hogy akkor széles világlátás, elpöszmögünk éveket és mindent megtanítunk, embert faragunk belőle, meg polihisztort, aki mindent tud és ért, hanem arról, hogy oda megy, arra a szakra és megtanulja, amit ott kell. Mégis mit vársz tőlük?

Szerintem tényleg valami komplexusra utal, ha ezen lovagolsz. Én sem végeztem el egyetemet, de nem is vizsgálgatom, meg bizonygatom, hogy ott hülyébbek vannak mint én, meg én jól élek meg izé.

Apa se ment egyetemre, pedig lett volna esze hozzá. Nem, ő traktorozni szeret, és azt is csinálja! Pedig mondom, sok IQ-ja van, csak ő lusta volt tanulni.

Az ember IQ-ja nem feltétlenül van összefüggésben azzal, hogy részt vesz-e a felsőoktatásban vagy sem. OK, van ez az alap modell, hogy:

"Aki okos, gimibe jár, jó érettségit ír (ész+kis tanulás), így valószínűleg sok pontja lesz s felveszik egyetemre. Akit nem vettek fel, elmegy OKJ-s képzésre vagy szakviszgát csinál..."

Persze, ez csak egy általánosítás. A kivétel erősíti a szabályt. Van okos szakmunkás és van hülye egyetemista :D Nekem is lesz olyan osztálytársam, aki síkh*lye, mégis egyetemista lesz...azokat már csak azért is sajnálkom, mert tuti rengeteget kellesz a koliba pluszba tanulni, míg aki tényleg oda való, az jobban megjegyzi órán, amit kell (logikával).

1. Manapság minden hülyét felvsznek felsőoktatásba. Gondolj már bele, hogy a minimum ponthatárthoz (240) milyen érettségit kell írni? Hát ha vkinek megüti az IQ-ja a 90-et, akkor már minimum 300 pontot összeszed...

És bizony sok helyen volt 240 a ponthatár.

2. Normálisabb szakokon, ahol tanulni kell, ott nincs idő másra. Egyszerűen szakbarbár lesz az ember.

Én sem tudnék mindenről elcsevegni vkivel, mert nem értek mindenhez. Eléggé kitölti az életem az, amit tanulok.

Mellette maximum olyan dologgal foglalkozom, ami érdekel. De pl. a sport nem érdekel, így nyilván nem nagyon tudnék veled elbeszélgetni a magyar sport történetéről.

Egyébként számos egyetemista/egyetemet végzett ismerősöm van, aki ellentmond ezeknek.

Engedj meg egy kérdést, ami hirtelen megfogalmazódott bennem a kérdésed alapján. Sok sok ezer fiatal, vagy 40-es, már dolgozó felnőtt van a felsőoktatásban, te állításod szerint eddig egy olyannal sem találkoztál, akivel értelmesen eltudtál volna beszélgetni. Abba nem gondoltál bele, hogy te suggalhatsz valami olyasmit az egyetemista beszélgető partnereid felé, amitől nem válsz szimpatikussá és így jó beszélgetés sem alakulhat ki?

Itt vagyok élő példaként, egy kis főiskolára járok és egy relative abszolút népszerűtlen szakon tanulok. Nem jövök ki a csoporttársaimmal, nem érzem magamat odavalónak, de mivel ezt szeretném csinálni, ezért összeszorítom a fogaimat és végigcsinálom a 4 évet (2-n már túl vagyok).

Jól megy, szeretem, ettől függetlenül vannak olyan témák, amik nem érdekelnek és olyanok is, amikre eddig sosem volt rálátásom, nem volt vele tapasztalatom, így nőként kérdezhetnél a csatornázás alapelveiről, vagy a víz bármilyen teréről, de egy cnc forgácsoló munkájáról már aligha folytatunk sok órás beszélgetéseket, mert egyszerűen nem értek hozzá, nem tudok hozzászólni ennyi.

De ugyanennyire próbálhatnál divatról, vagy sminkről beszélgetni, mert az sem az én területem.

Egyszerűen azt kell megérteni, hogy nem vagyunk egyformák, nem érthet mindenki mindenhez. Ha találunk valami hétköznapi témát én nagyon jól elbeszélgetek bárkivel, legyen egyetemista, vagy 8 általánost végzett ember. A lényeg, hogy ne úgy álljunk már a másikhoz, hogy "pff ez egy sznob egyetemista" vagy "úristen ez csak egy szakmunkás". Ilyen beszélgetésekből persze hogy soha nem sül ki semmi jó.

Azt is hozzátenném, hogy a haveri köröm 90%-a nem jár felsőoktatásba, nagy részük nem is járt, meg sem próbálta, ettől függetlenül jól elvagyunk egymás társaságában.