Hogyan viseljem el értelmes 18 éves fiam iskolai kudarcait?

szia!

hát, régen én sem tanultam. de tudod az azóta eltelt idő (most 22 vagyok) rádöbbentett, hogy mi szeretnék lenni, és nem ülök be valami olyanra, ami totál nem érdekel. teljesen elrontottam a gimit, érettségiig el sem jutottam. csináltam szakmát, elmentem dolgozni.. 20 évesen rájöttem, hogy ez nekem nem elég. munka mellett beiratkoztam estire, jeles tanuló vagyok, és most érettségiztem. lekopogom, eddig mindenből ötösre állok, és még az emelt szintűm is meglesz 80%, ha minden jól megy. ez egyben felvételi is, mert továbbtanulok. semmiről nem késtem le, dolgoztam jó sok helyen, gyűjtöttem egy kis pénzt, és 22 évesen mostmár szilárdak az elképzeléseim. sokan beiratkoznak valahova, gyorsan elvégzik, aztán szenvednek hogy ok, ez volt a kényszer, hova kéne menni másoddiplomázni.

szóval nem, én egyáltalán nem bántam meg, hogy így alakult. kicsit fura lesz nappalira járni 22 évesen, de ez legyen a legnagyobb bajom.

Tudjátok, az én fiam pedig itt áll a mérnöki diplomával a kezében, már harmadik hónapja állásokat keresgél, de semmi.

Úgyhogy nem minden a tanulás, a munkához összeköttetés is kell, vagy szerencse.

Nekünk egyik sincs.

Az iskolai kudarcokról írhatnál egy kicsit bővebben, mert ez a kifejezés sok mindent takarhat.

Így nem tudunk érdemben hozzászólni.